Káté a lelkipásztorok számára a trienti zsinat határozatából (Szombathely, 1892)
NEGYEDIK RÉSZ. I. Fej. Az imáról s főkép annak szükségességéről
429 szükségességét maga az anyaszentegyház is kijelenti az Ur imádságának azon mintegy bevezetésével:') „Üdvösségéé rendelet által figyelmeztetve és isteni tanítás által oktattatva, bátorkodunk mondani.“ Minthogy tehát az ima a keresztényeknek szükséges vala és a tanítványok őt kérék:*) „Uram! taníts minket imádkozni:“ az Isten Fia imamintát adott nekik (s reményt nyújtott azok megnyerésére, a mikért könyörögnek. Es ő maga példájával ment elől az imádkozásban, melyet nemcsak folytonosan gyakorolt, hanem abban egész éjeket is töltött.3) És ezen kötelességre utóbb az apostolok nem mulasztották el megtanítani azokat, kik Jézus Krisztus hitére tértek. Mert mind sz. Péter4) és János5) gondosan intik arra az ájtatos híveket, mind az Apostol, fontosságáról megemlékezve, több helyen figyelmezteti a keresztényeket az ima üdvös szükségességére. III. Hogyan lehet az embereket leginkább e szükséges kötelesség megismerésére bírni ? Azonfelül oly sok, a lélek és test védelmére megkívántaié jóra és előnyre van szükségünk, hogy szilkségkép az imához kell fordulnunk, mint a mely szükségeink legjobb tolmácsa és megnyerője azoknak, a mikre szükségünk van. Mert Isten senkinek semmivel sem tartozván, nincs más mód, mint, a mire szükségünk van, tőle imával kérni, melyet, mint szükséges eszközt adott nekünk annak megnyerésére, a mit óhajtunk. IV. Nem tehetünk eleget minden szükségletünknek, hacsak nem ima által. Főképen, mivel tudjuk, hogy vannak, a miket csak annak segedelmével lehet megnyerni. A szent imának ugyanis azon kitűnő ereje van, hogy leginkább az által űzetik ki a gonosz lélek. Mert vau az ördögöknek oly faja, mely nem fizetik ki, csak imádság és böjtölés által.“) Azért a jeles ajándékok nagy kincsétől fosztják meg magokat azok, kik az ájtatos és gyakori imádkozást szokásba és gyakorlatba nem veszik. Mert nemcsak kellő, hanem folytonos ima szükséges annak megnyerésére, a mit óhajtunk. l l) A római misekönyv szavai. a) Luk. 11, 1. s) Luk. 6, 12. 4) I. Pét. 3. 7. és 4, 7. 5) I. Ján. 3, 22. és 5, 14. 16. 6) Mát. 17, 20.
