Káté a lelkipásztorok számára a trienti zsinat határozatából (Szombathely, 1892)
HARMADIK RÉSZ. I. Fej. Istennek a tízparancsolatban foglalt parancsairól - X. Fej. A kilenczedik és tizedik parancsról
425 az adott sző szentségét. És valamint azt, ki mással házasságra kelt, megkívánni épen nem szabad : úgy azt, ki Isten tiszteletére és szolgálatára szentelte magát, feleségül kívánni semmikép sem szabad. XX. Ezen törvény ellen nem vétkezik a ki oly asszonyt kér feleségül, kinek férjet holtnak gondolja. Ha pedig valaki a nőt, kinek férje van, feleségül kívánja azért, mivel férjetlennek gondolja, de ha tudná, hogy férjnél van, házasságra nem óhajtaná, miként ez, mint olvassuk, Fáraóval1) és Abimelekkel megtörtént, a kik Sárát feleségül venni óhajtották, mert őt férjezettnek épen nem, hanem Abrahám nővérének, nem pedig feleségének gondolák: az bizonyára, ki ily lelkülettel bir, e törvény ellen nem vétkezik. XXI. Azokon kívül, a mik tiltatnak, mik parancsoltainak ezen törvény által ? Hogy pedig a lelkipásztor kijelölhesse a gyógyszereket, melyek a kívánság vétkének elhárítására alkalmasak, fejtse ki a parancs második részét, a mely abban áll, hogy ha kincsekkel bővelkedünk, szivünkkel azokhoz ne ragaszkodjunk s a jámborság és az isteni dolgok iránt való szeretetből azokról lemondani készek legyünk s a pénzt örömest fordítsuk a szegények nyomorának enyhítésére; ha pedig szűkölködünk, a nyomort türelmes és vidám lélekkel viseljük. Es ha javaink osztogatásában ugyan bőkezűek vagyunk, az idegen javak után való vágyakat elnyomjuk. A szegénység dicséretéről és a gazdagság megvetéséről pedig könnyen gyűjthet a lelkipásztor a szentirásból és a szent atyáktól adatokat és könnyen előadhatja azokat a hivő népnek. Továbbá ezen törvény parancsolja, hogy erős vágygyal és a legfőbb törekvéssel óhajtsuk, hogy ne a mit mi kívánunk, történjék, hanem a mit Isten akar, a mint az Ur imádságában kifejeztetik.-) Az Isten akarata pedig főkép az. hogy mi kiváltképen megszenteltessünk és lelkünket szeplőtelenül s minden szennytől tisztán és épen megőrizzük és gyakoroljuk magunkat azon lelki és szellemi kötelességekben, melyek a testi érzékekkel ') Móz. I. K. 12, és 20. 2) Mát. ti, 10.
