Káté a lelkipásztorok számára a trienti zsinat határozatából (Szombathely, 1892)
HARMADIK RÉSZ. I. Fej. Istennek a tízparancsolatban foglalt parancsairól - X. Fej. A kilenczedik és tizedik parancsról
420 apostol:1) „A kívánságról nem tudtam volna, ha a törvény nem mondaná: ne kívánjad“. Minthogy t. i. a kívánság, vagyis a bűnnek gyújtó szere, a mely a bűntől vette eredetét, folytonosan bennünk lappang, ebből ismerjük meg, hogy bűnben születtünk: azért esdve folyamodunk ahhoz, a ki egyedül törölheti el a bűn szennyét. VI. Miféle kívánság nem tiltatilc itt és mi a kívánság ? E parancsok mindegyike pedig a többivel abban megegyezik, hogy részint tilt, részint parancsol valamit. A mi a tilalmat illeti, nehogy valaki a vétek nélkül való kívánságot némileg bűnnek gondolja, mint midőn a lélek a test ellen kíván2) vagy az Isten igazságait minden időben óhajtja, mint Dávid3) epedve óhajtotta: magyarázza meg a plébános, milyen kívánság az, a melyet e törvény parancsa szerint kerülnünk kell. Azért tudnunk kell, hogy a kívánság nem egyéb, mint némi fölgerjedése és ereje a léleknek, a melytől ösztönöztetve az emberek azon kedves dolgok után sóvárognak, a melyeket nem bírnak. És valamint szivünk egyéb gerjedelmei nem mindig roszak: úgy a kívánságot sem kell mindenkor bűnnek tartani. Azért magában véve nem rósz, ha ételt vagy italt kívánunk vagy midőn fázunk, melegedni, _ vagy ellenkezőleg, midőn melegünk vau, hűtőzni kívánunk. És bár a kívánság ezen tehetségét a természet utján Isten oltotta belénk; de első szüléink vetne okozta, hogy az a természet határain tulcsapván annyira megromlott, hogy gyakran azok megkivánására izgattatik, a melyek a lélekkel és észszel ellenkeznek. VII. Különösen minő hasznokat szerez az embernek a józan észszel megegyező kívánság ? Sőt e tehetség, ha mérsékelt és határai közt marad, gyakran nem csekély hasznot is hajt; mert először azt eszközli, hogy folytonos imával Istenhez forduljunk és esedezve kérjük tőle, a mit leginkább óhajtunk : mert az imádság óhajtásunk tolmácsa. Hogyha a kivanásnak ezen nem rósz tehetsége nélkül volnánk, Isten egyházában gyérebb volna az ima. Továbbá eszközli, hogy *) *) Rom. 7, 7. 2) Gál. 5, 17. 3) 118. zsolt. 20.
