Káté a lelkipásztorok számára a trienti zsinat határozatából (Szombathely, 1892)

HARMADIK RÉSZ. I. Fej. Istennek a tízparancsolatban foglalt parancsairól - IX. Fej. A nyolczadik parancsról

407

teinket az igazsághoz szabjuk. E kötelességre az apostol eme szavakkal inti az Efezusiakat:l) „Igazságot cselekedvén a szeretetheti, mindenütt növekedjünk abban“.

III. Mit tilt különösen e parancs ?

E parancs első részének az az értelme, hogy jóllehet a hamis tanúság mindazt jelenti, a mit másokról, — legyen az akár jó, akár rossz, — komolyan állítunk, akár a törvényszék előtt, akár azon kivid : mégis főleg ama tanúskodást tiltja, a mely a törvényszék előtt hamisan, esküvel erősítve történik. A. tanú ugyanis Istenre esküszik s épen azért annak, aki igy tanúskodik és Isten nevére hivatkozik, szava legnagyobb hitellel és nyomatékkai bir. Mivel tehát e bizonyságtétel káros, azért kiválóképen tilos; mert a megesketett tanukat, hacsak törvényes kifogások által ki nem záratnak, vagy gonoszságuk és istentelenségük nem nyilvánvaló, még maga a biró sem vetheti vissza, főleg mivel az isteni törvény parancsolja.8) hogy „két vagy három tanú vallomásán álljon az egész dolog“. De, hogy a hívek e parancsot teljesen értsék, ki kell fejteni, mit jelent e szó „felebarát“, a ki ellen hamis tanúságot tenni egyáltalán nem szabad.

IV. Mit jelent itt a. „felebarát“ szó?

Felebarátunk pedig, mint Krisztus Urunk tanításából3) ki lehet venni, mindaz, a ki segélyünkre szorul, akár rokon, akár idegen, akár hazánkfia, akár külföldi, akár barátunk, akár ellenségünk legyen; mert nem’ kell azt gondolni, hogy az ellenségek ellen szabad hamis tanúságot tenni; hisz az Ur Isten parancsolja, hogy őket szeressük. Sőt, mivel kiki önmagának uérnikép felebarátja (proximus), senkinek sem szabad önmaga ellen hamis tanúságot tenni; s a kik ezt teszik, önmagukra a szégyen és gyalázat bélyegét sütvén, mind magokat, mind az egyházat, a melynek tagjai, megsértik épugy, mint azok, a kik magokat megölik, ártanak a társadalomnak. Mert szent Ágostonnál4) olvassuk: „Csak a fonák felfogásnak vélhették, hogy nincs megtiltva bárkinek önmaga ellen hamis tanúságot tenni, mivel a parancsban

') Efez. 4, 15. 2) Mát. 18, II!. 3) Luk. 10, 2!». és k. *) Sz. Ágost. Isten városár. k. 20. f.