Káté a lelkipásztorok számára a trienti zsinat határozatából (Szombathely, 1892)
ELSŐ RÉSZ. I. Fej. A hitről és az apostoli hitvallásról - III. Fej. A második ágazatról
41 Ű egy fiában. VIII. és IX. Hogyan leéli Jézus Krisztust Isten egy fiának hinnünk és vallanunk. E szavakkal jézusról magasztosb titkok terjesztetnek a hívek elé hit és elmélkedés végett, hogy t. i. Isten fia és igaz Isten, mint az Atya, ki őt öröktől fogva szülte. Azonfelül őt az isteni Háromság második személyének, a más kettővel tökéletesen egyenlőnek valljuk; mert nem lehet az isteni személyekben semmi egyenlőtlen és különböző, nincs s gondolni nem szabad, minthogy mindnyájokban egy lényeget, akaratot, hatalmat ismerünk el; a mi a sz. irás több helyéből kitetszik ugyan, hanem legvilágosabban mutatja szt. Jánosnak ama tanúsága:1) „Kezdetben vala az Ige és az Ige Istennél vala és Isten vala az Ige“. Hanem midőn halljuk, hogy Jézus Isten fia, nem földi vagy halandó értelemben kell gondolni származását, hanem állhatatosan kell hinnünk és a legnagyobb lelki áhítattal tisztelnünk ama származást, mely által az Atya a Fiút öröktől fogva nemzette, mit észszel fölfogni és tökéletesen megérteni semmiképen sem bírunk s ezen titkok csodálatába mintegy elmerülve, a prófétával ismételnünk:2) „Az ő nemzedékét ki fogja elbeszélni“. Tehát hinnünk kell, hogy a Fiú egy természetű, egy hatalmú és böleseségü az Atyával, mint ezt világosabban valljuk a nieeai hitvallásban, mely igy szól: „És Jézus Krisztusban, az ő egyszülött Fiában, ki az Atyától öröktől fogva született, Isten Istentől, világosság világosságtól, igaz Isten igaz Istentől született és nem teremtetett, egy lényegü az Atyával, ki által mindenek lettek“. Mindazon hasonlatokból pedig, melyeket az örök nemzés módjának és okának jelentésére fölhoznak, az látszik a dolgot leginkább megközelíteni, mely lelkünk gondolkodó tehetségétől vétetik: azért nevezi János Isten Fiát „Igének“. Mert valamint a mi lelkünk, önmagát némileg megismervén, saját képét állítja elé, melyet a theologusok „Igének“ neveznek: úgy az Isten, a mennyire az emberieket az isteniekkel össze lehet hasonlítani, megismervén önmagát, az örök Igét szüli; ámbár üdvösb azt elfogadni, a mit a hit terjeszt elénk és Krisztus Jézust tiszta szívvel valóságos Isten és valóságos embernek hinni és vallani, *) *) Jan. 1, 1. 2) íz. 53, 8.
