Káté a lelkipásztorok számára a trienti zsinat határozatából (Szombathely, 1892)

HARMADIK RÉSZ. I. Fej. Istennek a tízparancsolatban foglalt parancsairól - Vili. Fej. A hetedik parancsról

393

XII. A gyónás, oltár iszentsrg s más istenes dolgok használata

a tisztaság megőrzésére szükséges.

Azonban a bujaság erejének elnyomására legtöbbet használ a gyónás és áldozás: továbbá a folytonos és áhitatos imák, alamizsnával és böjttel összekapcsolva. Mert a tisztaság Isten ajándéka, melyet az igazán kérőktől nem tagad meg és nem is engedi meg. hogy erőnk fölött kisértessünk.

XIII. Aki a tisztaságra törekszik, annak testét fékeznie kell.

A testet pedig nemcsak böjtökkel és főkép azokkal, melyeket az anyaszentegyház rendelt, hanem virrasztás, ájtatos bucsujárások s másféle sanyargatásokkal is edzeni kell s az érzékek kívánságait megfékezni; mert ezekben s hasonló dolgokban áll leginkább a mértékletesség erénye. Ezen értelemben ir sz. Pál a Korintusiakhoz:') „Mindaz, ki küzdésben tusakodik, megtartóztatja magát; és azok ugyan, hogy hervatag koszorút nyerjenek, mi pedig hervadatlant“. És alább : „Sanyargatom testemet és szolgálat alá vetem, nehogy, midőn másokat tanítok, enmagam elvettessem“. És más helyen:2) „A testet ne ápoljátok a kívánságok szerint“.

VIII. FEJEZET.

A hetedik parancsról.

Ne orozz.2)

I. Ezen parancs haszna és a két előbbivel való összefüggése.

Hogy régi szokás az anyaszentegyházban ezen parancs értelmét és mivoltát a hallgatók szivére kötni, mutatja az apostolnál azok megfeddése, kik másokat elrettenteni iparkodtak azon bűnöktől, melyekkel maguk elárasztva voltak; mert, úgymond,4) „Ki mást tanítasz, magadat nem tanítod: hirdeted, hogy ne

l) I. Kor. 9. 25, 27. s) Horn. 13. 14. 3) Móz. II. K. 20,15. 4) Kom 2,12.