Káté a lelkipásztorok számára a trienti zsinat határozatából (Szombathely, 1892)
HARMADIK RÉSZ. I. Fej. Istennek a tízparancsolatban foglalt parancsairól - VII. Fej. A hatodik parancsról
389 intenie a lelkipásztornak. Most azoknak kifejtése következik, a mik parancsoltainak. VI. Azokon kívül, a mik tiltva vannak, mi parancsoltunk itt, amit szükségkép meg kell tartani Y Tanítani és hathatósan inteni kell tehát a híveket, hogy a szemériuetességet és megtartóztatást nagy buzgalommal megőrizzék, a test és lélek minden szennyétől tisztán tartsák magokat, megszentelésüket az Isten félelmében végezvén be. Főkép pedig arra kell őket emlékeztetni, hogy, jóllehet a tisztaság erénye jobban tüudöklik azokban, kik a szüzességnek ama szép és igazán isteni fogadalmát szentül és lelkiismeretesen megtartják: uiindazáltal azokat is megilleti, kik vagy nőtlen életet, élnek, vagy házasságban levéli, a tilos kéjtől tisztán és szenny nélkül megőrzik magokat. VII. Mire kell annak fokép gondolnia, a ki kéj vág gát meg akarja zabolázni.? Mivel pedig a sz. atyák sokat Írtak, a mik a tisztátalan kívánságok fékezésére s a kéjvágy zabolázására tanítanak bennünket, törekedjék a plébános azokat a népnek szabatosan kijelenteni és megmagyarázásukra nagy szorgalmat fordítson. Ezek pedig részint olyanok, melyek gondolaton, részint, melyek cselekedeten alapulnak. A gondolaton alapuló óvszer főleg annak megismerésében áll. mily nagy ezen bűn undoksága és veszélyessége: mit belátván, könnyebb lesz azt megutálni. Veszélyességét pedig abból lehet megismerni, hogy e vétek miatt űzetnek és záratnak ki az emberek az Isten országából, a mi minden rósz között legnagyobb. Ezen csapás minden bűnnel közös. Ezen véteknek az a sajátsága, hogy a paráználkodók tulajdon testük ellen vétkeznek, az apostol szerint, ki igy ir:1) „Fussatok a paráznaságtól: mert minden bűn, melyet az ember cselekszik, a testen kívül vagyon; a ki pedig paráználkodik, tulajdon teste ellen vétkezik.“ A mi azért van, mivel testével méltatlanul bánik, midőn annak szentségét megsérti; miről igy ir szent Fái a Tesszalonikaiakhoz :2) „Ez, úgymond, az Isten akarata, a ti *) 1. Kor. ü, 18. *) I. Tessz. 4, 3. 5.
