Káté a lelkipásztorok számára a trienti zsinat határozatából (Szombathely, 1892)

HARMADIK RÉSZ. I. Fej. Istennek a tízparancsolatban foglalt parancsairól - IV. Fej. A harmadik parancsról

862

vel a7. emberek a munkát végzik. E parancs szelleme tehát arra isczéloz. hogy, mivel isten akarja, hogy az emberek a marhákat a munkától megkíméljék, bizonyára annál inkább kell őrizködriiök, nehogy embertelenül liánjának azokkal, mint a melyeknek segítségével és munkásságával élnek.

XXF. Miféle cselekedetekben kell fokép gyakorolniok magokat a keresztényeknek ünnepnapokon ?

Azt se rnulaszsza el a lelkipásztor szorgalmasan kifejteni, mely dolgokkal és cselekedetekkel kell a keresztényeknek ünnepeken foglalkozniuk. Ilyenek: hogy Isten házába menjünk, s ott valódi s áh itatós lelki figyelemmel legyünk jelen a szent miseáldozaton, az egyház isteni szentségeit, melyek üdvösségünkre rendeltettek, lelki .sebeink orvoslására gyakran használjuk. Mert a keresztény embernek semmi sem lehet hasznosabb és üdvüsebb, mint ha bűneit a papnak gyakran meggyónja: a mire buzdíthatja a népet, a lelkipásztor, azokból vevén ennek megmutatására módot és okokat, a mik a penitencziatartás szentségéről a maga helyén előadattak és meghagyattak. Ne is egyedül csak az ezen szentséghez való járulásra buzdítsa a népet, hanem szorgosan és gyakran intse arra is. hogy a legméltóságosabb Oltáriszentséget gyakran magokhoz vegyék. Továbbá figyelmesen és szorgalmasan kell a híveknek szent beszédet haligatniok: mert mi sem illetlenebb s valóban mi sem oly méltatlan, mint Krisztus igéjét megvetni, vagy hanyagul hallgatni. Nem különben ismételve és buzgón imádkozzanak, az Istent énekekkel dicsérjék a hívek, s fő gondjuk legyen, hogy mindazt, a mi a keresztény életre tartozik, szorgalmasan megtanulják, és serényen gyakorolják magokat azon kötelességekben, melyek a jámborsághoz tartoznak, a szegények és szükölködőknek alamizsnát osztogatva, a betegeket látogatva, a szomorúakat s fájdalomtól lesujtottakat jámborul vigasztalva. Mert miként szent Jakabnál1) Írva van: „A tiszta és szeplőtelen isteni tisztelet az Isten s Atya előtt ez: meglátogatni az árvákat s özvegyeket az ő • szorongatásaikban.“ A mondottakból könnyen kivehető, hogy miket lehet e parancs ellen elkövetni.

l) Sz. Jak. 1, 27.