Káté a lelkipásztorok számára a trienti zsinat határozatából (Szombathely, 1892)

ELSŐ RÉSZ. I. Fej. A hitről és az apostoli hitvallásról - III. Fej. A második ágazatról

37 váltásban való hit és ennek megvallása az üdvösség elnyerésére, melyet az Isten már kezdetben kijelentett; mert az emberi nem amaz elítélésekor, mely a bűnt azonnal követte, a megváltás reményét is nyújtotta ama szavakkal, melyekkel az ördögre mé­rendő csapást hirdette, mely őt az emberi nem megváltása által érendi: „Ellenkezést vetek közötted és az asszony között, a te ivadékod és az ő ivadéka között; ő megrontja fejedet és te sarka után leselkedel“ :l) és azután ez Ígéretet gyakran megerősítette és határozatát világosabban kijelentette különösen azon emberek­nek, a kik iránt kiváló jó akaratot kívánt mutatni; a többi között pedig Abrahám pátriárkának többször kijelentette a titkot, vilá­gosabban pedig különösen akkor nyilatkoztatta ki, ' midőn az, Isten parancsának engedelmeskedve egyetlen fiát Izsákot felál­dozni akarta, mert igy szólt:2) „Minthogy ezt cselekedted és nem kedveztél egyetlen egy fiadnak, megáldalak téged és meg­­sokasitom ivadékodat, mint az ég csillagait és mint a fövényt, mely a tenger partján vagyon; a te ivadékod bírni fogja ellen­ségeidnek kapuit és inegáldatnak ivadékodban a föld minden nemzetségei, mivelhogy szavamnak engedelmeskedtél“. E szavak­ból könnyen érthető vala, hogy Abrahám nemzetségéből fog származni az, ki minden, az ördög rettenetes zsarnokságától meg­szabadulnak üdvöt szerzend. Ennek pedig Isten fiának (test szerint Abrahám maradékának) kellett lennie. Nem sokára, hogy az Ígéret emléke fentartassék, szövetséget kötött az Ur Jákobbal, Abrahám unokájával is; mert midőn az álmában létrát látott a földön állani, melynek csúcsa az eget éré és Isten angyalai fel és alá járának rajta, mint az Írás,bizonyítja: az Ur, a létrára támaszkodva igy szólott hozzá:3) „Én vagyok atyádnak, Abrahám­­nak Ura Istene és Izsák Istene; a földet, melyen alszol, neked adom s ivadékodnak. És ivadékod annyi lesz, mint a föld pora. Kiterjedsz napnyugotra és napkeletre, éjszakra és délre és meg­­áldatnak te benned és ivadékodban a föld minden népei“. Ezután sem szűnt meg Isten Ígéretének fel-felujitott emlékével mind Abrahám nemzetségében, mind sok másokban a Megváltó remé­nyét táplálni; minthogy a zsidó állam és vallás megállapítása után népe előtt ismertebbé vált. Mert a néma tárgyak is jelen­tették, az emberek is jövendölték, mely és minő javakat hoz majd nekünk a mi Üdvözítőnk és Megváltónk, Jézus Krisztus. *) *) Moz. I. K. 3,15. 2) Moz. I. K. 22, 16, 17. s) Móz. I. K. 28, 12 és köv.

Next

/
Thumbnails
Contents