Káté a lelkipásztorok számára a trienti zsinat határozatából (Szombathely, 1892)

HARMADIK RÉSZ. I. Fej. Istennek a tízparancsolatban foglalt parancsairól - II. Fej. Az első parancsról

325

nyei tan elfogadására annál hajlandóbbak, minél inkább elvonják magokat a világ csábjaitól s a test gyönyöreitől; amint a prófétánál1) Írva van: „Kit tanít ő ismeretre? és kivel érteti meg a hallott dolgot? a tejtől elválasztottakkal, az emlőtől elszakasztottakkal.“

II. FEJEZET.

Az első parancsról.

„Én vagyok a te Urad Istened, ki téged kihoztalak Egyiptom földéről, a szolgaság házából.“

I. Mit jelent e bevezetés és miféle titkok foglaltatnak benne?

A plébános azon legyen tehát, s a mennyire lehet, törekedjék arra, hogy a hivő nép mindenkor emlékezetében tartsa e szavakat: „Eli vagyok a te Urad, Istened;“ melyekből megértsék. hogy törvényhozójok maga a teremtő, a kitől mind teremtettek, mind fentartatnak, és méltán mondják:2) „0 az Ur a mi Istenünk, és mi az ő legelőjének népe vagyunk, s kezének juhai.“ E szavakra való éber és gyakori megemlékezés oly erővel hir, hogy a híveket a törvény tiszteletére készebbekké teszi, s a bűntől távol tartja. A mi pedig következik : „ki téged kihoztalak Egyiptom földéről, a szolgaság házából,“ ámbár csak az Egyiptomiak uralmától megszabadított zsidókra látszik illeni : mindazáltal, ha az egész üdvrendszer benső mivoltát tekintjük, sokkal inkább a keresztényekre vonatkozik, kik nem az egyiptomi szolgaságból, hanem a bűnnek országa,3) s a sötétség hatalmából ragadtattak ki Istentől, és szeretett fiának országába vitettek át. E jótéteménynek nagyságát szemlélvén Jeremiás megjövendölé :4) „íme eljőnek a napok, úgy mond az Ur, és nem mondják többé: Él az Ur! ki Israel fiait kihozta az éjszaki földről, és minden egyéb földről, melyekre kivetettem őket: mert visszahozom saját földükre, melyet atyáiknak adtam. íme én sok halászt küldök, úgymond az Ur, és kihalászszák őket,“ *)

*) Izai. 28, 9. 2) 94 zsolt. 7. 3) Kolosz. 1, 13. 4) .Tér. 16, 14 és kfiv.