Káté a lelkipásztorok számára a trienti zsinat határozatából (Szombathely, 1892)
HARMADIK RÉSZ. I. Fej. Istennek a tízparancsolatban foglalt parancsairól
321 Vili. Köteleztetik-e szükségképen minden ember a törvény megtartására ? Továbbá, hogy erről meggyőzzük híveinket, igen hasznos lesz megmagyarázni, hogy a törvénynek szükségképen engedelmeskedni kell, főkép mivel napjainkban többen vannak, kik gonoszul és önmaguk nagy kárával nem félnek azt állítani, hogy a törvény, akár könnyű, akár nehéz legyen, az üdvösségre nem szükséges. Kiknek gonosz és istentelen állítását a plébános a szentirás bizonyítékaival czáfolja meg, főkép azon apostoléval, kinek tekintélyével azok az ő gonoszságukat védelmezni törekszenek. Mit mond tehát az apostol'?‘) „ A körülmetéltetés semmi, a körülmetéletlenség is semmi, hanem az Isten parancsainak megtartása ér valamit“. Midőn pedig ezen állítását másutt2) ismétli s azt mondja, hogy csak az uj teremtmény Krisztusban ér valamit: ebből értjük meg, hogy ő „Krisztusban uj teremtménynek“ azt nevezi, a ki Isteu parancsait megtartja. Mert a ki Isten parancsait ismeri és megtartja, az szereti Istent, miként maga az Ur bizonyítja sz. Jánosnál:3) „Ha valaki engem szeret az az én beszédemet megtartja“. Mert ámbár az ember megigazulhat és a rosszból jóvá lehet, mielőtt a törvénynek egyes parancsait külső tettek által teljesítené: mindazáltal lehetetlen, hogy az, a ki koránál fogva eszével élni képes, gonoszból igazzá legyen, ha Isten minden parancsainak megtartására készséges akarattal nem bir. IX. Mily hasznok származnak az Isten törvényének megtartásából ? Végre, hogy a plébános semmit el ne hagyjon, a mivel a hivő nép a törvény betöltésére indítható: mutassa ki, mily bőségesek és édesek gyümölcsei, a mit könnyen bebizonyíthat azokból, a mik a tizennyolczadik zsoltárban Írva vannak ; mert abban Isten törvényének dicsérete énekeltetik, melynek legnagyobbika az. mely Isten dicsőségét és fenségét sokkal inkább kitünteti, mint azt ékességük és rendezettségük által magok az égi testek teszik, melyek amint minden, még a legvadabb nemzeteket is csodálatra ragadják, úgy eszközük, hogy a mindenség alkotójának és szerzőjének dicsőségét, bölcseségét és hatalmát megismerjék. l l) I. Kor. 7, 19. 2) Gál. 6, 15. s) Ján. 14, 21. 21
