Káté a lelkipásztorok számára a trienti zsinat határozatából (Szombathely, 1892)
HARMADIK RÉSZ. I. Fej. Istennek a tízparancsolatban foglalt parancsairól
HARMADIK RÉSZ. I. FEJEZET. Istennek a tiz parancsolatban foglalt parancsairól. I. A tízparancsolat minden parancsok összege. Szent Ágoston azt Írja1) a tízparancsolatról, hogy az minden törvénynek összege és rövid foglalata. Jóllehet Isten sokfélekép szólott, inindazáltal Mózesnek csak két kőtáblát adott, melyek a jövendő szövetség tábláinak mondatnak a frigyszekrényben; t. i. Istennek minden egyéb parancsai, ha szorosan vizsgáljuk és jól értjük, azon tiz parancson függnek, melyek e két táblára írattak, mint maga e tiz parancs ama kettőn függ, t. i. Isten és felebarátunk szeretettnek parancsolatain, melyeken az összes törvény és próféták.3) II. Miért kell a lelkipásztoroknak főkép a tiz parancsolatot jól tudniok és megmagyarázniok ? Minthogy tehát ez az egész törvénynek összege, a lelkipásztorok éjjel nappal róla elmélkedjenek, nemcsak hogy a saját életüket szerinte intézzék, hanem a reájok bízott népet is az Ur törvényére oktassák. Mert „a pap ajkai őrzik a tudományt és a törvényt az ő szájából kérdezik, mert ő a seregek Urának angyala“ ;s) a mi főkép az uj törvénybeli lelkipásztorokra vonatkozik, kik Istenhez közelebb lévén, „az Ur lelke által fényesebben és fényesebben“,4) kell átváltozniok; s minthogy Krisztus Urunk őket világosságnak nevezé, az ő tulajdonképi kötelességük az, hogy *) Sz. Ágost. Moz. II. K. f. 140. kérd. 2) Máté 22, 40. 3) Maiak. 2, 7. *) II. Kor. 2, 18.
