Káté a lelkipásztorok számára a trienti zsinat határozatából (Szombathely, 1892)
MÁSODIK RÉSZ. I. Fej. A szentségekről általában - VIII. Fej. A házasság szentségéről
808 megmutatják a régi sz. atyák, kik azon helyet magyarázták: igy magyarázta a trienti sz. zsinat is.1) Tudjuk tehát, hogy az apostol a férjet Krisztussal, a feleséget az egyházzal hasonlítja össze; a férj2) feje a nőnek, mint Krisztus az egyháznak; és innen van, hogy a férj feleségét szeretni és viszont a feleség férjét szeretni és tisztelni tartozik. Mert Krisztus szerette egyházát és érette adta magát; és ismét, mint ugyanazon apostol mondja, az egyház alá van vetve Krisztusnak. Hogy pedig ezen szentség kegyelmet is jelent és ad s ebben áll leginkább a szentség mivolta, a zsinat ama szavai fejezik ki: „A kegyelmet pedig, mely ama természetes szeretetet tökéletesítse és a fölbonthatlan ügyességet megerősítse s a házas feleket megszentelje, maga Krisztus, a tiszteletre méltó szentségék szerzője s tökéletesitője. saját szenvedésével érdemelte ki számunkra“. Azért kell tanítani, hogy ezen szentség kegyelme eszközli, hogy a férj és feleség a kölcsönös szeretet kapcsa által egybekötve, egymással megelégedjenek, idegen és tilos szerelmeket s elhalást ne keressenek, hanem mindenben3) „tisztelete« legyen a házasság és szeplőtlen a házas ágy“. XVIII. Mennyire különbözik az uj szövetségi házasság a természetes vagy Mózes törvénye szerinti házasságtól ? Mennyire fölülhaladja a házasság szentsége azon házasságokat, melyek a törvény előtt vagy után szoktak köttetni, abból lehet megismerni, hogy ámbár a pogányok tudták, hogy a házasságban van valami isteni és azért az önkényes elhalásokat a természet törvényével ellenkezőknek, továbbá a megszeplősitést, házasságtörést és egyéb nemeit a bujaságnak büntetendőknek tartották: mindazáltal az ő házasságaik nem bírtak szentség erejével. A zsidók ugyan pontosabban szokták megtartani a házassági törvényeket és kétséget sem szenved, hogy azoknak házassága szentebb ,volt. Minthogy t. i. ígéretet nyertek, hogy minden nemzet Abrahám ivadékában fog megáldatni: ‘) méltán sz. kötelességnek tekinték, íiakat nemzeni, a választott nép sarjadékát terjeszteni, melyből Krisztus Urunk Üdvözítőnk emberi természetére nézve származandó vala; de ezen házasságok is nélkülözték a szentség igazi jellegét. ') Trient, zsin. 24. ül. a házass, a hevez. és 1. szab. a) Efez, 5, 23. 24. 25. s) Zsid. 13, 4. 4) Móz. 1. K. 22, 18.
