Káté a lelkipásztorok számára a trienti zsinat határozatából (Szombathely, 1892)

MÁSODIK RÉSZ. I. Fej. A szentségekről általában - VII. Fej. Az egyházi rend szentségéről

39?

XX VI. Ki törvényes kiszolgáltatója az egy házi rend szentségének?

Bizonyos, hogy annak kiszolgáltatása a püspököt illeti, a mit a sz. irás tekintélyével, kétségtelen hagyomány nyal, az összes sz. atyák tanúságával, a zsinatok határozataival, az egyház gyakorlatával s szokásával igen könnyű lesz bebizonyítani. Jóllehet némely apátnak meg van engedve, a kisebb és nem szent rendeket néha föladni, mindazáltal senki sem kótelkedhetik, hogy ez a püspöknek tulajdon tiszte; kinek egyedül szabad feladni a többi rendeket, melyek nagyobbaknak s. szenteknek neveztetnek és kividé senkinek. Mert alszerpapokat, szerpapokat s áldozásokat egyedül a püspök szentel; püspökök pedig, az apostolok hagyománya szerint, mely az egyházban mindig megőriztetett, három püspöktől szenteltetnek fel.

XX VII. Aliért kívántatik az egyházi rendekre fölavatandókban kitűnő jámborság ?

.Most annak kifejtése következik, hogy kik alkalmasak ezen szentségre, különösen pedig az áldozárságra és azokban főkép mik kiválhatnak meg. Ebből ugyanis könnyű lesz meghatározni, mire kell vigyázni a többi rendek föladásánál, mindeniknek tiszte és méltósága szerint. Hogy pedig ezen szentség körül a legnagyobb gondosság szükséges, kitűnik onnan, mert a többi szentség azok megszenteltetésére és hasznára nyújt mulasztót, kik azokban részesülnek, de a kik a szent rendeket felveszik, azért nyerik a mennyei kegyelmet, hogy az ő szolgálatukkal az egyházról és igy minden ember üdvéről gondoskodva legyen; miből azután megérthetjük, miért történnek a fölszentelések csak meghatározott napokon, melyeken az egyház legrégibb szokása szerint ünnepélyes böjtök vannak parancsolva, hogy t. i. a hivő nép ájtatos és sz. inni kkal a szent dolgok oly kezelőit nyerje Istentől, kik ily fenséges tiszt hatalmának helyes és az egyház hasznára való kezelésére alkalmatosak legyenek.

XXVIII. Mily erkölcsi és életfeddhetlenség kívántatik a fölszentelendőben ?

Mindenekelőtt tehát igen szükséges, hogy azt, a ki áldozópappá szenteltetik, erkölcsös és feddhetlen élete ajánlja, nemcsak