Káté a lelkipásztorok számára a trienti zsinat határozatából (Szombathely, 1892)
MÁSODIK RÉSZ. I. Fej. A szentségekről általában - VII. Fej. Az egyházi rend szentségéről
293 javak kiosztása is, hogy kinek-kinek a szükséges élelmeket kiadja. A szerpaphoz — mint a püspök szeméhez —• tartozik még, hogy felügyeljen a városban, kik élnek jámbor és vallásos, kik ellenkező életet, kik járnak el annak idején a misére és sz. beszédre s kik nem, hogy miután a püspököt mindezekről értesítette, az mindenkit vagy külön buzdíthasson és inthessen, vagy nyilván feddhessen, korholhasson, amint fidvösebbnek Ítéli. A hitujonczok neveit is neki kell felolvasnia és azokat, kik az egyházirendbe avatandók, a püspök elé állítania. Szabad neki ezeken kívül a püspök és az áldozár távollétében az evangéliumot megmagyarázni, de nem emelt helyről, hogy mindenki megértse, hogy ez neki tulajdon tisztéhez nem tartozik. XXI. Kiket kell a szerpapságra választani V Hogy mily nagy szorgalmat kell arra fordítani, nehogy méltatlan jusson az egyházirend eme fokára, megmutatta az apostol, midőn Timoteushoz irt levelében1) a „diakónus“-nak magaviseletét, feddhetlenségét és erényességét fejtegeti. Ugyanezt eléggé jelentik a szertartások s ünnepélyességek, melyekkel a püspök őt fölszenteli. Ugyanis több és buzgóbb imákkal él a püspök a szerpap, mint az alszerpap felszentelésénél s más öltönynyel díszíti föl. Ezenkívül rá teszi kezeit. Ugyanezt gyakorolták, amint olvassuk, az apostolok2) is, midőn az első szerpapokat rendelték. Végre átadja neki a misekönyvet ezen szavakkal: „Vedd a hatalmat az evangéliumnak Isten egyházában való fölolvasására mind az élőkért, mind a holtakért az Ur nevében“. XXII. Mily nagy az áldozópapságnak méltósága ? A harmadik és minden sz. rendnek legfőbb foka az áldozópapság. A kik erre érdemesittettek, azokat a régi atyák kétfélekép szokták nevezni; néha t. i. presbytereknek — a mi görögül „öreget“ jelent, nemcsak a kor érettsége miatt, a mi ezen rendre igen szükséges, hanem még inkább a komolyság, tudomány és bölcseség miatt; mert, amint írva van:3) „az öregség tiszteletre méltó, nem a hosszú idővel jár, sem az esztendők számával, hanem az ember értelme az ősz haj és az élemedett kor a *) *) Tim. 1. 3, 8—10. a) Apóst. Cs. 6, tí, 3) Bölcs. 4, 8, 9.
