Káté a lelkipásztorok számára a trienti zsinat határozatából (Szombathely, 1892)
MÁSODIK RÉSZ. I. Fej. A szentségekről általában - V. Fej. A penitencziatartás szentségéről
270 LXV1. A penitencziatartás által elkerüljük az Istentől nekünk készített büntetéseket. Végre a penitencziatartásnak magunktól felvállalt büntetése elejét veszi Isten fenyítésének és a ránk szabott büntetéseknek. Ezt tanítja az apostol, midőn így szól: „Hogyha mi magunkat megítélnék, bizonyára nem Ítéltetnénk meg; midőn pedig Ítéltetünk. az Úrtól fenyittetünk, hogy e világgal el ne kárhoztassunk.1) Ha ezek jól megmagyaráztatnak a híveknek, majdnem lehetetlen, hogy a töredelem cselekedeteire hathatósan ne serkenjenek. LX VII. Honnan ran, hogy cselekedeteink érdemmel is, elégtétellel is bírnak ? Mily nagy pedig annak hatása, kitűnik abból, hogy az egész Krisztus Urunk szenvedésének érdemétől függ. Otőle nyerjük egyszersmind jó cselekedeteinkkel azon két legnagyobb jót, melyek egyike az, hogy a halhatatlan dicsőségnek jutalmát érdemeljük. úgy hogy egy pohár fris viz sem marad jutalom nélkül, ha azt az ő nevében adjuk : másika, hogy bűneinkért eleget teszünk. LXVIII. Elégtételünk nem homályositja el Krisztus Urunk elégtételét és érdemét. Elégtételünk azonban Krisztus Urunknak legtökéletesebb és legteljesebb elégtételét épen nem homályositja el; sőt ellenkezőleg sokkal tisztább és fenségesebb fénybe helyezi. Mert Krisztus kegyelnie annál bőségesebbnek látszik, minthogy nemcsak azokban részesülünk, a miket ő egyedül, hanem azokban is, a miket ő, mint fő a tagokban, a szent, és jámbor emberekben érdemlett és véghezvitt. így történik, hogy a jámborok igaz és jó cselekedetei oly nagy becsesei és érdemmel bírnak. Mert Krisztus Urunk, mint fő a tagokra, és mint szőlőtő a vesszőkre, folytonosan árasztja kegyelmét azokra, kik vele szeretet által egybekapcsolva vannak. Ezen kegyelem pedig jó cselekedeteinket mindig megelőzi, kiséri és követi, s nélküle érdej 1. Kor. 11, 31. s. k.
