Káté a lelkipásztorok számára a trienti zsinat határozatából (Szombathely, 1892)
MÁSODIK RÉSZ. I. Fej. A szentségekről általában - V. Fej. A penitencziatartás szentségéről
lása az elkövetett vétkeknek, azon szándékkal, hogy többé nem vétkezünk.“ S kevéssel utóbb a bánat módjáról hozzátoldatik: „ügy készit elő a bűnök bocsánatára, ha az isteni irgalomban való bizalommal és azon szándékkal van egybekötve, hogy teljesítjük a többit, a mi e szentség érvényes felvételére megkivántatik.“ E határozatból tehát megértik a hívek, hogy a bánat lényege nem áll egyedül abban, hogy valaki vétkezni megszűnjék, vagy eltökélje magában, uj életmódot kezdeni, vagy azt már el is kezdte: hanem, hogy főleg rosszul folytatott életét utálja, és érette eleget tenni törekedjék. Leginkább erősítik ezt a szentek ama feljajdulásai, melyekre a szentirásban oly gyakran találunk. „Elfáradtam — úgymond Dávid —1) fohászkodásomban, megöntöztem minden éjjel ágyamat;“ és „Meghallgatta az Ur könyörgésemetés ismét egy másik :2) „Elgondolom előtted minden esztendőmet lelkem keserűségében.“ Ezen és a hasonló feljajdulásokat bizonyára az előbbi élet heves gyűlölete és a bűnök utálata sajtolta ki. 245 XXIV. Miért neveztél; a zsinat atyái a bánatot fájdalomnál;? Mivel pedig a bánat fájdalomnak mondatott, inteni kell a híveket, hogy ne gondolják, mintha ama fájdalmat a test érezné. Mert a bánat az akarat müve. Es sz. Ágoston3) bizonyítja, hogy a fájdalom a törödelem kísérője, nem maga a törödelem. Hanem a bűn utálatát és gyűlöletét fájdalomnak nevezték az atyák, részint, mivel a szentirás igy használja; azt mondja ugyanis Dávid:4) „Meddig tartok még tanácsot lelkemben, fájdalmat szivemben naponkint?“ részint, mivel a fájdalom a lélek érzéki részében, melyben a kívánság gyökere rejlik, magából a bánatból származik, úgy hogy nem helytelenül határoztatott meg a bánat fájdalom által, mivel fájdalmat okoz, és annak jelentésére a vezeklők ruhájukat is meg szokták változtatni. Erről az Ur sz. Máténál5) azt mondja: „Jaj neked Korozaim! jaj neked Betszaida! mert ha Tyrusban és Szidonban»történtek volna a csodák, melyek tibennetek történtek, régen szőrzsákban és hamuban tartottak volna bünbánatot.“ ') Zsolt, tí, 7, 9. 2) Iz. 38, 15. 3) Sz. Ágost,. 351. liesz. 1. f. 4) Zsolt. 12, 2. 5) Sz. Mát. 11, 21.
