Káté a lelkipásztorok számára a trienti zsinat határozatából (Szombathely, 1892)
MÁSODIK RÉSZ. I. Fej. A szentségekről általában - V. Fej. A penitencziatartás szentségéről
241 ségesek volnának az alakhoz, hanem hogy azok eltávolíttassanak, a mik a szentség erejét és foganatét, annak hibája miatt, kinek kiszolgálItatik, gátolhatnák. XVI. Mennyire különbözik Krisztus papjainak hatalma a bűn poklosságának megítélésében az ö szövetség papjainak hatalmától ? Azért a bűnösök végtelen hálával tartoznak Istennek, ki oly nagy hatalmat adott az egyházban a papoknak. Mert az egyházban nem úgy, mint hajdan az ó törvényben, melyben a papok bizonyítványukkal, csak azt jelentették ki, hogy valaki a bélpoklosságtól megtisztult:1) egyedül arra adatott hatalom a papoknak, hogy valakit a bűnöktől feloldozottnak jelentsenek ki: hanem mint Isten szolgái valóságosan feloldoznak, a mit maga az Isten, a kegyelem és igazság szerzője és atyja eszközöl. XVII. Mily magaviselettel és mily szertartásokkal kell a bűnbánóknak igazi szándékukat bebizonyítani ? Gondosan tartsák meg a hívek a szertartásokat is, melyek e szentségnél szokásban vannak; igy érik el, hogy elméjűkben jobban megmarad, a mit e szentség által nyertek, hogy t. i. mint szolgák a legkegyelmesebb úrral, vagy inkább mint fiák a legjobb atyával kiengesztelődtek és egyszersmind könyebben megértik, mit kelljen cselekedniük azoknak, a kik ily nagy jótéteményért hálásoknak és róla megemlékezőknek akarják, (akarni pedig mindenkinek kell) mutatni magukat. Mert a ki bűneit bánja, az alázatos és törődött lélekkel leborul a pap lábaihoz, úgy, hogy midőn ily alázatosan viseli magát, könnyen beláthatja, hogy a kevélység gyökerét, melyből mindazon bűnök, melyeket sirat, eredtek és születtek, ki kell irtania. A papban pedig, a ki fölötte mint törvényes biró ítél, Krisztus Urunk személyét és hatalmát tiszteli. Mert a pap valamint a többi, úgy a törödelem szentségének kiszolgáltatásában is Krisztus tisztét teljesíti. Azután bűneit úgy számlálja el a bűnbánó, hogy a legnagyobb és legszigorúbb büntetésre méltónak vallja magát és esedezve kéri bűnei bocsánatát. Mindezek régisége felől kétségtelen bizonyítékok találhatók sz. DenesnélA) ') Móz. III. K. 13, 9. 2) Lásd areop. Dén. 8. lev. 1. czik. 16
