Káté a lelkipásztorok számára a trienti zsinat határozatából (Szombathely, 1892)

MÁSODIK RÉSZ. I. Fej. A szentségekről általában - IV. Fej. Az oltáriszentségről

230

védése által helyettünk érdemeket szerzett és eleget tett: úgy a kik ez áldozatot, mely által velünk egyesülnek, fölajánlják, az Ur kínszenvedésének gyümölcseit kiérdemlik és eleget tesznek.

LXX. Mikor rendeltetett ezen aj szövetségi áldozat, ?

Ez áldozat rendelése felől semmi kétséget sem hagyott hátra a trienti szent zsinat;1) mert kijelentette, hogy Krisztus Urunk az utolsó vacsorán rendelte azt; s egyszersmind átokkal sújtotta azokat, kik azt állítják, hogy valóságos és tulajdonképeni áldozat nem mutattatik be Istennek, vagy hogy áldozatot bemutatni nem tesz egyebet, mint hogy Krisztus eledelül adatik.

LXX1. A szenteknek vagy akármely teremtménynek áldozatot bemutatni nem szabad.

Azonban azt sem mulasztotta el gondosan megmagyarázni, hogy az áldozat egyedül Istennek mutattatik be. Mert ámbár szokott az egyház néha a szentek emlékére és tiszteletére misézni: de azt tanította, hogy nem nekik mutattatik be az áldozat, hanem egyedül Istennek, ki a szenteket halhatatlan dicsőséggel koronázta meg. Azért a pap soha sem szokta azt mondani: „Fölajánlom neked ez áldozatot, Péter vagy Pál“, hanem, midőn egyedül az egy Istennek mutatja be az áldozatot, hálát ad neki a boldog vértanuk fényes győzelméért és pártfogásukat úgy kéri ki, hogy ők, kiknek emlékezetét üljük a földön, értünk közbenjárni kegyeskedjenek a mennyben.

LXXII. Honnan merittetik az uj szövetségi áldozatról és papságról szóló tan ?

Azt pedig, mit ez áldozat igazságáról tanított a kath. egyház, az Ur szavaiból vette, midőn azon utolsó éjen e szent titkokat az apostoloknak ajánlván, mondá:2) „Ezt cselekedjétek az én emlékezetemre“. Mert őket, mint a szent zsinat meghatározta, akkor papokká rendelte s megparancsolta nekik, hogy ők és a papi hivatalban utódaik az ő testét feláldozzák és be- *)

*) Trient. zsin. 22. ül. 1. f. és 1. 2. szab. 2) Luk. 22, 1!). I. Kor. 11, 24. s. k.