Káté a lelkipásztorok számára a trienti zsinat határozatából (Szombathely, 1892)
MÁSODIK RÉSZ. I. Fej. A szentségekről általában - IV. Fej. Az oltáriszentségről
228 ségesek, használni vagy érinteni, hacsak valami nagy szükség közbe nem jön. LXVI. Az oltáriszentséget a rossz papok is megszentelhetik és kiszolgáltathatják. Ebből mind magok a papok, mind a többi hivek megérthetik. mily nagy vallásossággal és szentséggel kell bírniuk azoknak, kik az oltáriszentségnek megszenteléséhez, kiszolgálásához, vagy vételéhez járulnak; ámbár az oltáriszentségről is áll, a mit fönebb a többi szentségről mondtunk, hogy t. i. érvényesen szolgáltatják ki azokat a rossz papok is. ha kellően megtartanak mindent, a mi azoknak tökéletes lényegéhez tartozik. Mert hinnünk kell, hogy mindezek nem a kiszolgálók érdemén alapulnak, hanem Krisztus Urunk erejével és hatalmával művelteinek. Ennyit kell az oltári - szentségről, mint szentségről előadni. Hátra van még most megmagyarázni. mit kell róla mondani, mint áldozatról, hogy megértsék a plébánosok, mit kelljen e titokról, mint a szent zsinat1) meghagyta, vasárnapokon és ünnepeken a hivő népnek különösen előadniok. LXVII. Az oltáriszentség, mint az uj szövetség tulajdon áldozata, Isten előtt legkedvesebb áldozat. Mert e szentség nemcsak a mennyei kincsek tára, melylyel, ha jól használjuk, Isten kegyelmét és szeretetét szerezzük meg magunknak : hanem azon kiváló tulajdonnal is bir, hogy általa a velünk müveit végtelen jótéteményekért neki némi hálát adhatunk. Mily kedves és tetsző pedig Isten előtt ez áldozat, ha kellően és törvényszerűen mutattatik be. kitűnik a következőből. Ha ugyanis az ó szövetség áldozatai, melyekről Írva van:2) „Áldozatot és ajándékot nem akartál“, és ismét:3) „Mert ha kedvelnéd, bizonyára áldozatot adtam volna, de az égő áldozatokban nem gyönyőrködöl“, annyira tetszettek az Urnák, hogy az irás bizonyságtétele szerint4) az Isten „megérzé a gyönyörűség illatát“, azaz: előtte kedvesek és kellemesek voltak: mit kell hinnünk azon áldozatról, melyben azt áldozzuk és ajánljuk föl, ’) Tnent. zsin. 22. ül. 8. f. a szent miseáld. 2) Zsolt. 39. 7. 8) Zsolt. 50, 18. *) Móz. I. K. 8, 21.
