Káté a lelkipásztorok számára a trienti zsinat határozatából (Szombathely, 1892)

MÁSODIK RÉSZ. I. Fej. A szentségekről általában - IV. Fej. Az oltáriszentségről

216 és bornak semmi lényege fenn nem marad, mivel ama járulé­kok Krisztus teste- s véréhez nem tapadhatnak, következik, hogy a természet rendjétől eltérőleg megfelelő alany nélkül tartatnak fenn. Ez volt mindenkor a káth. egyház folytonos és állandó tanítása, mit kétség kívül igazol azon bizonyítékok tekintélye is, melyekkel fönebb világosan ki lön mutatva, hogy az oltáriszent­­ségben a kenyérnek és bornak semmi lényege sincsen. XLIV. Miért akarta Krisztus, testét és vérét a kenyér és bor színe alatt adni ? Azonban semmi sem illőbb a hivek jámborságához, mint, mellőzve a fürkésző kérdéseket, e csodálandó szentség fenségét tisztelni és imádni; s azután felismerni Istennek legfőbb gon­doskodását, melynél fogva elrendelte, hogy a legszentebb titko­kat a kenyér és bor szine alatt kell kiszolgáltatni. Mert, mintán az emberi természet általában visszaborzad az emberi test és vér evé­sétől illetőleg Írásától: legnőiesebben rendelte el, hogy legszentebb teste és vére azon dolognak, a kenyérnek t. i. és bornak szine alatt adassék nekünk, melyek a mi mindennapi és közönséges eledeleink. Ehhez járul még azon két haszon is, melyeknek egyike az, hogy megszabadultunk a hitetlenek rágal­maitól, melyeket könnyen ki nem kerülhetnénk, ha úgy tűnnénk fel, mint akik az Urat saját szine alatt eszsziik; a másik pedig az, hogy midőn az Ur testét és vérét úgy veszsziik magunkhoz, hogy az ő valósága az érzékek alá nem esik, ez igen hasznos a hitnek lelkűnkben való növelésére. Sz. Gergely1) ismert mondása szerint u. i.: „nincs érdem ott, hol az emberi ész nyújt tapasz­talatot.“ Az eddig előadottakat pedig csak nagy óvatossággal kell a hallgatók felfogása és az idő szükségletei szerint meg­magyarázni. XLV. Mi jót nyernek, kik az Ur testében és vérében méltókép részesülnek ? A mi pedig e szentség csodálatos erejéről és hatásairól mondható, nincs oly osztálya a híveknek, kiknek ezen dolgok tudása hasznos, sőt legszükségesebb nem volna. Mert leginkább l) Sz. Gergely 26. besz. az evang.

Next

/
Thumbnails
Contents