Káté a lelkipásztorok számára a trienti zsinat határozatából (Szombathely, 1892)

MÁSODIK RÉSZ. I. Fej. A szentségekről általában - IV. Fej. Az oltáriszentségről

214

mely úgy történik, hogy a kenyér egész lényege isteni erő által Krisztus testének egész lényegévé és a bor egész lényege Krisztus vérének egész lényegévé változik át, Urunk minden változása nélkül. Mert Krisztus sem nem születik, sem nem változik, vagy növekedik, hanem lényegében egészen megmarad. E titkot fejtegetvén sz. Ambrus, igy szól:1) „Látod mily munkáló Krisztus igéje. Ha tehát oly nagy erő rejlik az Ur Jézus igéjében, hogy létezni kezdenek, a mik nem léteztek, a világ t. i.: mennyivel inkább munkálja, hogy legyenek, a mik voltak és mássá változzanak?“ Ez értelemben Írnak más ősrégi és igen tekintélyes atyák is. így sz. Ágoston:2) „Valljuk, hogy az átváltozás előtt kenyér és bor, mit a természet képezett; az átváltozás után pedig Krisztus teste és vére, mit az áldás szentelt meg“. Damascen :*) „A test valósággal egyesülve van az istenséggel, a sz. Szűztől való test: nem mintha maga a fölvett test leszállana mennyből, hanem mivel maga a kenyér és bor Krisztus testévé s vérévé átváltozik“.

XL. E bámulatos átváltozás találóan neveztetett átlényegülésnek.

E csodálatos átváltozást tehát, mint a trienti4) szent zsinat tanította, helyesen és tulajdon értelemben nevezte a kath. anyaszentegyház átlényegülésnek. Mert valamint a természetes származás, mivel benne az alak változik, helyesen és tulajdonképeni értelemben mondható átalakulásnak: úgy mivel az oltáriszentségben egyik dolog egész lényege más dolognak egész lényegébe megy át, az átlényegülés szót helyesen és bölcsen találták ki őseink.

XLI. Az átlényegülésnek és a helynek, módját, hol Krisztus e szentségben van, kíváncsian kutatni nem kell.

Azonban, a mit a szent atyák igen gyakran ismételtek, figyelmeztetni kell a híveket, hogy kíváncsian ne kutassuk, mikép ' történhetik ama változás: mert sem fel nem foghatjuk, sem a természet változásaiban vagy magában a dolgok teremtésében

*) Sz. Ámbr. a szents. 4. könyv. 4. f. 2) Sz. Ágost. lásd. 41. II. szak. az átv. *) Damask sz. Ján. 4. könyv. 13. f. az igaz hit. 4) Trient, zsin. 13. ül. 4. szab.