Káté a lelkipásztorok számára a trienti zsinat határozatából (Szombathely, 1892)
MÁSODIK RÉSZ. I. Fej. A szentségekről általában - IV. Fej. Az oltáriszentségről
205 elvegye“ és a mit az tJr Jánosnál mond:1) „Én őérettök könyörgök. Nem e világért könyörgök, hanem azokért, kiket nekem adtál, mert ők tieid“. Az átváltoztatás ezen szavaiban igen sok más titok is rejlik, melyeket a lelkipásztorok az isteni dolgok fölötti szüntelen elmélkedés és szorgalom által Isten segítségével önmagoktól is könnyen kitalálnak. XXV. Nem kell e szentségben az érzékek után ítélni. De térjünk már azon dolgok megmagyarázására, melyeket a híveknek nem tudni semmikép sem szabad. Mivel tehát figyelmeztet az Apostol, hogy igen nagy bűnt követnek el azok,2) „kik meg nem különböztetik az Ur testét“: azt tanítsák főkép a lelkipásztorok, hogy az észt és értelmet minden igyekezettel el kell vonni az érzékektől. Mert ha a hívek azt hiszik, hogy e szentség csak azt foglalja magában, mit érzékeikkel felfognak, szükségképen a legnagyobb isteutelenségbe esnek ; mivel a kenyér és bor színén kívül, szemeikkel, tapintattal, szaglással, Ízléssel semmi mást nem érezvén, úgy vélekednek, hogy csak kenyér és bor van e szentségben. Gondoskodni kell tehát arról, hogy a hívek elméje, a mennyire csak lehet, az érzékek ítéletétől elforduljon és Isten végtelen erejének és hatalmának szemléletére irányuljon. XXVI. A titokszerü átváltoztatás ereje mit müvei Jciválólag e szentségben ? Hármat kell leginkább csodálni és tisztelni, a mit, minta katli. egyház minden kétkedés nélkül hiszi és vallja, e szentségben az átváltoztatás szavai eszközölnek. Az első az, hogy Krisztus Urunk valóságos teste és pedig ugyanaz, mely szűztől születvén, mennyben az Atya jobbján ül, e szentségben jelen van. A második az, hogy semmi sem marad meg benne az elemek lényegéből, ámbár mi sem tűnhetik fel az érzékekkel ellenkezőbbnek és megfoghatatlanablmak. A harmadik, a mit mindkettőből könnyű következtetni, noha az átváltoztatás szavai úgyis eléggé kifejezik, az, hogy a járulékok, miket vagy a szemek látnak, vagy más érzékek fognak fel, megfelelő alany nélkül, némi csodálatos és kimagyarázhatlan módon vannak jelen. Mert láthatni ugyan a j Ján. 17, 9. 2) I. Kor. 11, 29.
