Káté a lelkipásztorok számára a trienti zsinat határozatából (Szombathely, 1892)
MÁSODIK RÉSZ. I. Fej. A szentségekről általában - IV. Fej. Az oltáriszentségről
mégis Krisztus testévé és vérévé valósággal átváltozik: úgy, jóllehet rajtunk semmi változás sem szemlélhető, bensőleg mégis az életre megújulunk, midőn az oltáriszentségben az igaz életet veszszök. Ehhez járul, hogy, mivel az egyház egy teste1) sok tagból van összetéve, semmi által sem tűnik ki inkább , amaz összeköttetés, mint a kenyér és bor elemei által. A kenyér ugyanis sok magból készül és a bor sok szőlőszemből jő létre; és igy azt jelentik, hogy, ámbár sokan vagyunk, ez isteni titok kapcsa mindnyájunkat legszorosabban összekapcsol, úgy, hogy mintegy egy testté leszünk. XIX. Mely olahot kell használni a kenyér átváltoztatására? Következik most, hogy az alakról szóljunk, melyet a kenyér átváltoztatására használni kell; nem azért ugyan, hogy e titkok, hacsak a szükség nem sürgeti, a hívőknek előadassanak, (mert nem szükséges, hogy azok, a kik a szent rendeket föl nem vették, ezekre oktattassanak) hanem azért, hogy a papok az alak nem tudása miatt e szentség létesítésében megrovásra méltó módon ne hibázzanak. Tehát sz. Máté2) és sz. Lukács üdvirók, és az Apostol is tanítja, hogy az alak ez: „Ez az én testein“. Mert ina van: „Midőn pedig vacsoráltanak, vévé Jézus a kenyeret, megáldá és megszegő, és adá tanitványinak, és monda: Vegyétek és egyétek, ez az én testem“. Mivel tehát az átváltoztatás ez alakját használta Krisztus Urunk, a. kath. egyház is szüntelen ezzel élt. Mellőznünk kell e helyen a sz. atyák bizonyságtételeit, melyeket elszámlálni igen hosszas volna, valamint a fiorenczi zsinat határozatát is, mely mindenki előtt ismeretes és tudva van: főleg mivel az Üdvözítő ama szavaiból :s) „Ezt cselekedjetek az én emlékezetemre“, ugyanezt lehet kivenni. Mert a mit az Ur tenni parancsolt, nemcsak arra kell érteni, a mit tett, hanem azokra is, a miket mondott; és leginkább azon szavakra értendő, melyeket nem egyedül a létesítés, hanem jelentés okáért is használt. De az észből is könnyű erről meggyőződni. Mert az alak az, a mi kifejezi azt, a mi e szentségben végbe megy. Minthogy pedig e szavak jelentik és fejezik ki azt, a mi végbe megy, t. i. a kenyérnek Urunk valóságos 201 *) I. .Kor. 12, 12. 2) Mát. 26, 26. Iáik. 22, 19. I. Kor. 11. 24. 3) Luk. 22, 19.
