Káté a lelkipásztorok számára a trienti zsinat határozatából (Szombathely, 1892)
MÁSODIK RÉSZ. I. Fej. A szentségekről általában - IV. Fej. Az oltáriszentségről
199 igaz ős saját lényege és neve; ámde senkinek sem szabad magán tekintéllyel vagy inkább vakmerőséggel egyháza dicséretes szokását megváltoztatni. S ezt tenni annál kevésbé van megengedve a latin szertartása papoknak, kiknek azonföltil a római pápák1) megparancsolták, hogy csak kovásztalannal végezzék a szent titkokat. És ezt kifejteni a szentség egyik anyagáról elég; de azt még meg kell jegyezni, hogy nincs meghatározva, mennyi anyagot kell e szentség létesítéséhez használni, minthogy azok számát sem lehet pontosan meghatározni, kiknek vagy lehet, vagy kell részesülniük e szent titokban. XV. Mily anyagot leéli használni az JJr vérévé való átváltoztatásra ? Hátra van, hogy e szentség másik anyagáról és eleméről szóljunk. Ez pedig a szőlőből sajtolt bor, melyhez kevés viz vegyittetik. Mert, hogy bort használt az llr Üdvözítő e szentség szerzésében, a katli. egyház mindig tanította, minthogy maga mondta:2) „Már nem iszom e szőlőtermésből az napig“. E helyre vonatkozólag aranyszáju sz. János azt mondja:3) „a szőlőtermésből“, úgymond, „mely bizonyára bort, nem vizet hozott létre“, hogy már mintegy előre megczáfolja azok tévelyét, a kik azt vélték, hogy e titokban csak vizet kell használni. XVI. E szentségijén a bort vízzel leéli vegyíteni. Vizet pedig Isten egyháza a borhoz mindig vegyitett; először mivel mind a zsinatok tekintélye, mind sz. Cyprián4) bizonyítéka erősiti, hogy igy tett Krisztus Urunk; azután, mivel e vegyítés az ő oldalából kifolyó vérnek és víznek emlékét újítja fel. Végre, mivel a viz5) mint a Titkos Jelenések könyvében olvassuk, a népet jelenti, azért a borral vegyitett viz a, hivő népnek Krisztussal, a fővel való összeköttetését ábrázolja. És ezt az apostoli hagyományból mindig megtartotta az anyaszentegyház. XVII. Föltétlenül nem szükséges vizet használná és a víz mennyisége kisebb legyen, mint a boré. De ámbár a viz hozzávegyitésének oly fontos okai vannak, *) 14. f. X. a sz. miseáld. III. 41. 2) Mát. 26, 29. Márk. 14, 25. 3) Aranysz. sz. Ján. 82 besz. Mát. 4) Sz. Cypr. 63. Lev. 6) Jel. K. 17, 15.
