Káté a lelkipásztorok számára a trienti zsinat határozatából (Szombathely, 1892)

MÁSODIK RÉSZ. I. Fej. A szentségekről általában - III. Fej. A bérmálás szentségéről

189 XVIII. Hogyan kell a már korosabbaknak e szentséghez el­készülniük ? Ezekből tehát következik, hogy azoknak, a kiket már fel­serdült korukban kell megbérmálni, ha e szentség kegyelmét és ajándékait elnyerni óhajtják, nemcsak hittel és jámborsággal kell birniok, hanem elkövetett súlyosabb bűneiket is szívből meg kell bánniok. Azért arra kell törekedni, hogy bűneiket előbb meg is gyónják, és a lelkipásztorok buzdítása által böjtölésre és egyébb jámbor cselekedetek gyakorlására indíttassanak, s arra intessenek, hogy meg kell újítani az ős-egyház azon dicsérendő szokását, mely szerint csak éhgyomorral vevék fél e szentséget. Mire a hívők kétségkívül könnyen rábírhatok lesznek, ha e szentség ajándékait és csodálandó hatásait megértendik. XIX. Melyek a bérmálás hatásai ? Azért adják elő a lelkipásztorok a bérmálásnak a többi szentséggel közös ama tulajdonságát, hogy uj kegyelmet nyújt, hacsak a felvevő részéről valamely akadály közbe nem jön. Mert, amint megmutattuk, e szent és titkosértelmü jelek olyanok, melyek a kegyelmet jelentik és munkálják; a miből következik, hogy a bűnöket is elengedi és megbocsátja; mivel a kegyelmet a bűnnel egyetemben még képzelni sem lehet. De ezeken kívül, melyek a többivel közösöknek tekintendők, első tulajdona a bér­málásnak, hogy a keresztség kegyelmét tökélyetesiti. Mert akik a keresztség által keresztényekké lettek, mint most született csecsemők még gyengék és erőtlenek; s azután a krizma szent­sége által a test, világ és ördög minden támadása ellen erősbekké lesznek, s lelkűk a hitben tökéletesen megedződik a mi Urunk Jézus Krisztus nevének megvallására s dicsőítésére, honnan maga a név is kétségkívül vétetett. XX. I{onnét van a bérmálás neve? Mert a megerősítés (bérmálás) neve, mint némelyek nem kevésbbé tudatlanul, mint istentelenül koholták, nem onnét szár­mazik, mintha hajdanában azok, kik csecsemő korukban keresz­­teltettek meg, midőn már felserdültek, a püspök elé vezettettek volna, hogy a keresztségben elfogadott keresztény hitet megerő-

Next

/
Thumbnails
Contents