Káté a lelkipásztorok számára a trienti zsinat határozatából (Szombathely, 1892)
MÁSODIK RÉSZ. I. Fej. A szentségekről általában - III. Fej. A bérmálás szentségéről
182 sz. Ágostontól a donatista Petilián1) levelei ellen kiadott könyveiben, kik mindketten annyira meg voltak győződve e szentség kétségtelen igazságáról, hogy azt a szentirás helyeivel is tanítják és megerősítik. Azért az egyik azt állítja, hogy az apostol2) ama szavai: „Meg ne szomoritsátok az Istennek szent Lelkét, kiben megjelöltettetek,“ a bérmálás szentségére vonatkozik; a másik pedig, a mit a zsoltárokban3) olvasunk: „Mint a főn a kenet, mely lefoly a szakállra, Áron szakállára,“ és ugyanazon apostol ama mondását:4) „Az Istennek szeretető kiöntetett ami szivünkben a Szentlélek által, ki adatott nekünk,“ a bérmálás szentségére vonatkoztatja. V. Horniét leéli származtatni a szenségek közti különbséget ? Ámbár pedig Melkiades5) mondása szerint a keresztség a bérmálással legszorosabb összefüggésben van: mindazonáltal nem azonegy szentségnek, hanem a másiktól igen is különbözőnek kell tartanunk. Tudvalevőleg ugyanis a kegyelemnek, melyet egyes szentségek nyújtanak és. az érzékek alá eső dolognak, mely magát a kegyelmet jelenti, különbözése teszi azt, hogy különféle s különböző szentségek vannak. Mivel tehát a keresztség kegyelme által az emberek uj életre születnek, a bérmálás szentsége által pedig, a kik már születtek, férfiakká válnak, „elhagyván6) a gyermekes dolgokat“ ; eléggé kitetszik, hogy a mennyire különbözik a természetes életben a születés a növekedéstől, annyira különböznek egymástól a keresztség, mely az újjászületés erejével bir és a bérmálás, melynek ereje által a hívek növekednek és teljes lelki erőhöz jutnak. Továbbá mivel uj és külön szentségre van szükség, midőn a lélek valamely uj nehézségbe ütközik : könnyen beláthatni, hogy, valamint értelmünknek a hitre való képesítése végett a keresztség kegyelmére van szükségünk: úgy fölötte hasznos a hívek lelkeit más kegyelemmel megerősíteni, hogy az igaz hit megvallásától a büntetések, kínzások s a halál semmi veszélye vagy félelme által vissza ne rettentessenek. Mivel pedig ez a bérmálás szent krizmája által történik, nyilván következik, hogy e szentség lényege különböző akeresztségótől. Azért Melkiades7) *) Sz. Ág. Petili, lev. ell. 2. könyv. 104. *) Ef. 4, 30. 3) Zsolt. 13, 2. 4) Rom. 5, 5. 5) Melk, a spany. orsz. püsp. lev. 6) I. Kor. 13, 11. ’) Melk, tön. idéz. lev.
