Káté a lelkipásztorok számára a trienti zsinat határozatából (Szombathely, 1892)

MÁSODIK RÉSZ. I. Fej. A szentségekről általában - II. Fej. A keresztség szentségéről

167

szerint is:1) „A megkeresztelt kisdedekben a kívánság vétkessége eltöröltetik, a küzdelemre fönhagyatik“. És ugyanaz bizonyítja másutt :2) „A kívánság vétkessége megszűnik a keresztségben, de a gyarlóság fünmarad“. A rósz kívánság ugyanis, mely a bűntől van, nem más, mint a léleknek az észszel, természeténél fogva ellenkező vágyakodása, mely gerjedelem azonban, ha az akarat beleegyezésével vagy hanyagságával nincs egybekötve, a bűn valódi természetétől igen távol van. És midőn sz. Pál mondja:3) „A rósz kívánságot nem ismerem, hacsak a törvény nem mondaná: Bűnre ne kívánjad“, eme szávai alatt nem magát a kívánságot, hanem az akarat romlottságát akarta értetni. Ugyanezen tant előadja sz. Gergely is, igy Írván:4) „Ha vannak, kik azt mondják, hogy a bűnök a keresztségben csak fölűletesen bocsáttatnak meg: van-e hitetlenebb e tanitmánynál? hisz a hit szentsége által a lélek a vétkektől gyökerestül megtisztítva, egyedül Istenhez ragaszkodik“. S ennek bebizonyítására üdvözítőnk bizonyítékával él, ki sz. Jánosnál imigyen szól:5) „Ki megmosatott, nincs szüksége, kivéve, hogy lábait mossa meg, hanem az egészen tiszta“.

XLIII. Ismételt bizonyítása annak, hogy a keresztséig által minden bűn eltöröltetik.

Ha valaki e dolognak világos hasonlatát s előképét akarja szemlélni, állítsa maga elé a sziriai bélpoklos Naamannak“) történetét, a ki, miután Jordán vizében hétszer megfürdött, az irás bizonyítása szerint úgy kitisztult a bélpoklosságból, hogy teste gyermeki testnek látszott. Azért a keresztség tulajdonképem hatása minden bűn megbocsátásában áll, akár származás, akár magunk vétsége által h áram lőtt is az reánk: és hogy ezért rendelte azt Urunk s Üdvözítőnk, az apostolok fejedelme, hogy egyéb bizonyítékokat elhallgassunk, legvilágosabb szavakkal fejezte ki, midőn azt mondta:7) „Tartsatok bünbánatot és keresztelkedjék meg kiki közőletek Jézus Krisztus nevében a bűnök bocsánatára“. *)

*) Sz. Ág. a bűn. bocs. 2, 4. ‘‘) Sz. Ágost. Elvv. 1, 15. ®) Rom. 7, 7. 4) Sz. Gerg. Lev. 11. köny. 45. lev. ö) Ján. 13, 10. 6) Kir. IV. K. 5, 1. s. k. ’) Apóst. Csel. 2, 38.