Káté a lelkipásztorok számára a trienti zsinat határozatából (Szombathely, 1892)
MÁSODIK RÉSZ. I. Fej. A szentségekről általában - II. Fej. A keresztség szentségéről
165 kélységnek tartanunk és eléggé értjük, hogy a keresztség, a megigazít 1 ás és üdvösség kegyelmét tekintve, gyümölcsléién leend abban, ki1) a test és nem a lélek szerint szándékozik élni; ámbár, a mi a szentséget illeti, annak lényegét minden kétség nélkül tökéletesen elnyeri, csak, midőn kellően megkereszteltetik, szándéka legyen azt elnyerni, a mit az anyaszentegyház kiszolgáltat. Miért is az apostolok fejedelme ama nagy ember-tömegnek, mely — mint az írás mondja2) — megtörődve szivében kérdezte tőle s a többi apostoloktól, mit kelljen cselekednie, imigyen válaszolt: „Tartsatok bünbánatot és keresztéIkedjék meg kiki köziiletek“ és másutt: „Bánjátok meg — úgymond3) — bűneiteket és térjetek meg, hogy eltöröltessenek a ti vétkeitek“. Sz. Pál is. a Rómaiakhoz Írván.4) világosan megmutatja, hogy annak, a ki megkeresztelkedik, teljesen meg kell halnia a vétőknek : azért int bennünket,5) hogy „ne tegyük tagjainkat a bűn által a gonoszság fegyvereivé“: hanem mutassuk magunkat, „mint megholtak a bűnnek, élők pedig az Istennek“. XL. Mily hasmos ezekről értekezni. Ha a hívek ezeket gyakran fontolgatják, először is az Isten legfőbb jóságát csodálni kényszerülnek, ki őket érdemük nélkül, egyedül irgalma által indíttatva, a keresztség oly kiváló s isteni jótéteményével megajándékozta; azután midőn szemeik elé állítják, mennyire bünnélküli életet kell élni azoknak, kik ily nagy ajándékkal ékesítettek fel: könnyen belátandják, hogy az is különösen rnegkivántatik a keresztény embertől, hogy naponkint oly szentül és istenesen törekedjék élni, mintha ép az nap nyerte volna el a keresztség szentségét és kegyelmét. Azonban a lelkek felbuzditására, hogy az igazi jámborságra törekedjenek, mi sem használ többet, mint ha a lelkipásztorok alaposan kifejtik, melyek a keresztség hatásai. XLJ. Mi a leeresztségnek fő hatása? Mivel tehát gyakran kell értekezni ezekről, hogy jobban belássák a hívek, hogy a méltóság legmagasabb fokára helyezvék, ‘) Rom. 8, 4. 2) Apóst. Csel. 2, 37. s. k. 3) Apóst. Csel. 3, 19. 4) Rom. 6. s. k. 5) Úgy. 13.
