Káté a lelkipásztorok számára a trienti zsinat határozatából (Szombathely, 1892)
MÁSODIK RÉSZ. I. Fej. A szentségekről általában - II. Fej. A keresztség szentségéről
162 mint hogy megkereszteltessenek: könnyen érthető, mily súlyos bűnnel terhelik magokat, a kik engedik, hogy a szentség kegyelmét tovább nélkülözzék, mintsem azt a szükség kívánja, főkép miután őket gyönge koruk miatt számtalan életveszély fenyegeti. XXXIV. Hogyan leéli a felnőtteket a keresztség előtt, oktatni? Az ősrégi egyház szokása bizonyítja, hogy más eljárást kell alkalmazni azoknál, kik felserdült korúak és eszük tökéletes használatával bírnak, a kik t. i. hitetlenektől származnak. Mert eléjük kell ugyanis terjeszteni a kér. hitet és őket minden igyekezettel annak elfogadására buzditni, édesgetni, meghívni. Hogyha az Ur Istenhez térnek, akkor inteni kell őket, hogy az egyház által meghatározott időn túl a keresztség szentségének felvételét el ne halaszszák. Mert, miután írva van:1) „Ne késsél megtérni az Úrhoz s ne halogasd azt napról-napra“, meg kell őket tanítani, hogy a tökéletes megtérés a keresztség által való újjászületésben áll: azonkívül minél későbben járulnak a keresztsóghez, annál tovább kell nélkülözniük a többi szentségekben való részesülést és azok kegyelmét, melyek által pedig a kér. vallás gyakorol tátik, mivel a keresztség nélkül senki előtt sem állhat azokhoz nyitva az ut; továbbá, hogy a legnagyobb haszontól is megúsztatnak, melyet a keresztségből huzunk : ugyanis nemcsak minden előbb elkövetett vétkek mocskát és szennyét teljesen lemossa és eltörli a keresztvíz, hanem az isteni kegyelemmel felékesit bennünket, melynek erejével és segélyével ezentúl a bűnöket is elkerülhetjük, az igazságot és ártatlanságot megőrizhetjük, a miben, amint mindenki könnyen belátja, az egész keresztény élet áll. XXXV. A felnőtteknél a keresstséget halasztani kell. Mindezeknek daczára az egyház a keresztség szentségét nem szokta ezeknek mindjárt föladni, hanem bizonyos időre elhalasztandónak rendelte. Mert ezen elhalasztás nincs egybekötve azon veszélylyel, mely, mint íonnebb mondottuk, a gyermekeket fenyegeti; mivel azoknak, a kik már eszükkel élnek, a keresztség *) Sirák fia 5. 8.
