Káté a lelkipásztorok számára a trienti zsinat határozatából (Szombathely, 1892)
MÁSODIK RÉSZ. I. Fej. A szentségekről általában
144 midőn az apostol mondja:1) „Ki fölként bennünket, Isten, az, ki meg is pecsételt minket és a lélek zálogát adta sziveinkbe“, e szóval: „megpecsételt“, világosan fejezte ki a jelleget, melynek tulajdona valamit megjelelni. A jelleg tehát mintegy a lélekre nyomott jel, mely soha le nem töröltethetik és örökké rajta marad, melyről szent Ágostonnál2) Írva van: „Vagy talán a keresztények szentségei kevesbet tehetnek, mint azon testi jel, melylyel tudniillik a katona megjegyeztetik? mert az az elhagyott hadiszolgálathoz visszatérő katonára újólag nőm nyomatik, hanem a régi ismertetik el és hagvatik helyben“. XXV. Mi a jelleg hatása és miért nem szabad azon szentségeket ismételni, a melyek jelleget nyomnak a lélekre? E jelleg pedig eszközli, részint, hogy alkalmasakká leszünk valamely szent dolognak megkezdésére és véghezvitelére, részint, hogy bizonyos jel által egymástól megkülönböztettetünk. És a keresztség jellege által mindkettőt elnyerjük, t. i. hogy más szentségek felvételére alkalmasokká leszünk és azonfelül általa megkülönböztettetik a hivő nép a pogányoktól, kik nem hisznek. Ugyanez a bérmálás és az egyházirend jellegében is fölismerhető : ezek elseje által mint Krisztus harczosai az ő nevének nyilvános megváltására és védelmére és a bennünk rejlő ellenség s a gonosz lélek kísértései ellen felfegyverkezünk és felkészülünk és egyszersmind azoktól, kik imént kereszteltetvén meg, mintegy újszülött csecsemők, megkülönböztetünk; a másik pedig nemcsak a szentségek létesítésének és kiszolgáltatásának hatalmát foglalja magában, hanem azoknak, kik ily hatalommal föl vannak ruházva, a többi hívektől való különbözését is mutatja. Tartsuk meg tehát a katholikus egyház szabályát, tnely arra tanít, hogy e három szentség jelleget nyom a lélekre és soha sem ismételhetők. Ezeket kell a szentségekről általában előadnunk. XXVI. Mily módon érik el a lelkipásztorok, hogy a nép a szentségeket nagyra becsülje és áhítattal éljen velők? E tárgy kifejtésében a lelkipásztorok egész erővel törekedjenek főkép kettőt elérni. Először, hogy a hívek értsék, mily l) II. Kor. 1, 21. s. k. a) Sz. Ág. 6. Ért. Ján. és 1. k. Cresc. ell. 1. 30.
