Káté a lelkipásztorok számára a trienti zsinat határozatából (Szombathely, 1892)

ELSŐ RÉSZ. I. Fej. A hitről és az apostoli hitvallásról - XII. Fej. A tizenegyedik ágazatról

XII. Mily haszna van a hívekre a, feltámadás ily nagy titkainak?

Hogy pedig a hívek tudják, mily hasznot húzhatnak ennyi és ily nagy titkok ismeretéből: először is ki kell jelentenünk, hogy Istennek legnagyobb hálaadással tartoznak, ki elrejtette ezeket a bölcsek elől1) és kinyilatkoztatta a kisdedeknek. Mert hány jeles bölcseségü vagy kitűnő tudományit férfiú volt egészen vak ezen oly annyira bizonyos igazságra nézve. Mivel tehát azokat nekünk, kik azok megértésére el nem jutbatánk, kinyilatkoztatta, illő, hogy az ő legfőbb jóságát és kegyét örök dicsérettel magasztaljuk. Továbbá ez ágazat fölötti elmélkedés azon nagy haszonnal is jár, hogy tudniillik azoknak halálakor, kiket hozzánk rokonság vagy barátság fűz, mind másokat, mind minmagunkat könnyen vigasztalandjuk. Tudjuk, hogy az apostol is élt a vigasztalás e nemével, midőn a Tússzal attikaiakhoz8) az alvókról irt. Sőt minden egyéb nyomor és sanyaruságunkban is a leendő föltámadásnak meggondolása fájdalmunk legnagyobb enyhülését fogja szerezni, miként sz. Job3) példájából tanuljuk, ki szomorodott és busongó szivét egyedül azon reménynyel vigasztalta, hogy egykor a föltámadáskor meg fogja látni Urát Istenét. Azonkívül ez által lehet a híveket leghathatósabban buzdítani, hogy a legnagyobb buzgósággal törekedjenek jámbor, feddhetlen és minden biinmoesoktól teljesen tiszta életet élni. Mert ha meggondolják, hogy ama nagy gazdagság, mely a föltámadást követni fogja, nekik készíttetett: könnyen fognak az erény és jámborság gyakorlatára buzdulni. Viszont a szív gerjedelmeinek elfojtására és az embereknek a gonosztól elvonására mi sem bírhat nagyobb erővel, mint ha gyakrabban arra intjük őket, mily bajok s kínok várnak a gonoszokra, „kik amaz utolsó napon az Ítélet föltámadására fognak eljönni“.4)

') Máté 11, 25. 2) Thesz. 4, 12. s. köv. 3) Jób. 19. 2Ö.

4) Ján. 5, 29.

s. k.