Nemes Vazul: A magyar Mária-Cell kegyhelyének ismertetése (Celldömölk, 1948)
% táljuk meg. A hagyomány szerint, amelynek Esterházy Pál nádor és Lancsis Bonifác dömölki jószágkormányzó a feljegyzői, már a török dúlás és a mohácsi vész előtt búcsújáróhely volt a dömölki apátság temploma. A gyönyörű templomnak égbetörő, gótikus ívei alá évszázadokon keresztül sereglettek Boldogasszony Anyánk hűségei magyarjai, hogy az égi, nagy Pátróna kegyszobra előtt buzgólkodjanak, hálát rebegjenek és oltalmat keressenek. Itt ünnepelt a nép, amikor Nagy Lajos uralma hitet és hazát dicsőséggel övezett, midőn a hős Hunyadi szentolvasós karja Nándorfehérvárnál megállította az ozmán hadakat. Mikor pedig az ország nagy részében a török lett az úr, a földönfutó magyarokkal együtt elmenekült a Szűzanya kegy szobra is. Erről így számol be Pausz Amand kiscelli plébános 1797-ben kiadott „Kiscelli Zarándok“ című könyvében. „Azt a képet, midőn a pogány török Vas megyében mindent kipusztitott, rablóit, felégetett, egy szerzetes pap, annak további tisztelete fenntartása végett, klastromának elpusztítása alkalmával 8
