Nemes Vazul: A magyar Mária-Cell kegyhelyének ismertetése (Celldömölk, 1948)

fAkosziino ima.

Elteltek immár a boldog percek, melyeket kedves Szüzanyánk e szent helyen eltűnhettünk. Ó mily rövid is volt e boldog idő nekünk! Alig zártál minket, méltatlan bűnösöket, most már megtisztult és Téged jó Anyánk igazán szerető fiaidat és leányaidat édesanyai karjaidba, máris ki kell azokból bontakoznunk. Oh mily fájó érzés ez nekünk! Elmegyünk kedves kiscelli Szűzanyánk, elmegyünk szomorú szívvel, bánatos lélekkel ! Ki tudja, meglátjuk-e még valaha e szent helyen drága képedet, jóságos arcodat.. . Hisz oly rövid, gyarló és törékeny a mi életünk. Ki tudja, jövő ilyenkor nem porlad-e már a mi testünk is a sír hantjai alatt, a kereszt árnyékában ? Azért mielőtt Tőled, Édesanyánk, búcsút vennénk, még egyszer leborulunk színed előtt. Könnytelt szemeinkkel feltekintünk Hozzád és buzgó sóhajjal kérünk, áldj meg! Védelmezz, szeress és ne hagyj el bennünket soha! Áldd meg otthonunkat, családunkat, falunkat, szü71