Bogyay Tamás: A jáki apátsági templom és a Szent Jakab-kápolna (Szombathely, 1943)
84 Az épület sorsát az 1697-es egyházlátogatástól kezdődőleg követhetjük. Ekkor cseréppel volt fedve, egyetlen Szent Jakab-oltár volt benne. 1756-ban részletesen leírják. Már igen rossz állapotban volt, részben a régiségtől, részben mert a villám még a „kőszerkezetet“ is átütötte és a vakolatot leverte. Cserépteteje közepén fatorony emelkedett rézgombos kettős kereszttel, Siralmas volt egyetlen, nemrég durván kifestett oltára is, amelynek Szent Jakab-képe alig volt a szent ábrázolásának tekinthető. 1768-ban a plébánia híveinek költségén végzett alapos helyreállításkor készítették ma is meglévő fazsindelyes tetejét és tornyocskáját, belsejét kifestették, és nem sokkal később, még 1780 előtt, az apátsági templomba átvitt régi oltára helyére a mai oltárt állították. Az 1780-as egyházlátogatás jegyzőkönyve emlékezik meg először a hagyományról, hogy a Szent Jakab-templom régibb, mint az apátsági templom. A hagyomány a mai épületre vonatkozólag semmi esetre sem helytálló. Nem lehetetlen azonban, hogy ezen a helyen már régebben is állt templom. Az látszik a legvalószínűbbnek, hogy a plébániatemplom alapítása az apátságéval egyidejűleg történt. A védöszentből (compostellai, azaz az idősb Szent Jakab apostol) a 12—13. század fordulóján Imre király házasságával jelentkező udvari spanyol hatásra és az apátságot építtető Márton ispán ugyancsak Jakab nevű testvérének alapítására gondolhatunk. A kápolna külső és belső felépítése a hiányos forrásoknál és a kései hagyománynál pontosabb felvilágosítást ad az épület keletkezési idejére. 2. A kápolna külső és belső felépítése és berendezése. A négykarélyos alaprajzú, emeletes kápolna téglából épült,. csak a pontosabb és díszesebb kivitelt igénylő részek, kapu- és ablakkeretek készültek az apátsági templom építésénél is használt kőből. Alaprajzával, emeletes elrendezésével, a kapu és a belső lépcső elhelyezésével kissé egyszerűbb változata a mintegy félszázaddal korábbi pápóci Szent Mihály-kápolnának (54. és 55. kép). Az 1902-ben végzett helyreállítás idejéből való a tönkrement téglalábazat helyett készült külső kőlábazata, az emeleti ikerablakok oszlopai és a belső lépcső fokai. Az emeleti ablakok kereteit az apátsági templom ablakairól jól ismert golyós dísszel ékesítették. A kapu mind szerkezetével, mind az ívmezőjét kitöltő Isten báránya-domborművel az apátsági templom déli kapujának egyszerűbb és vidékiesebb másolata (56. kép). A Szent Jakab-kápolna és a pápóci Szent Mihály-kápolna rokonsága arra vall, hogy itt is a román épülettípusokhoz és technikai megoldásokhoz szívósan ragaszkodó helyi mesterek alkotásával állunk szemben. Ez a hagyománytisztelet, illetve maradíság ép Dunántúlnak a tatárok pusztításaitól aránylag eléggé megkímélt nyugati és délnyugati részeire jellemző (pl. az 1263 táján épült kallosdi templom). A mintakép mind szerkezetében, mind részleteiben gazdagabb. Ha összevetjük a jáki és a pápóci kápolnák keresztmetszetét, rögtön láthatjuk, hogy Jákon nem is lehetett tervbe véve az emelet boltozása, mint Pápócon. Aligha véletlen, hogy a jáki apátsági templom melletti plébániaegyház részére ép a központos pápóci kápolnát választották mintaképül. A dunántúli késöromán építészet még a tatárjárás után is szívesen alkalmazta a kör
