Bogyay Tamás: A jáki apátsági templom és a Szent Jakab-kápolna (Szombathely, 1943)

I. A hely.

Az apátsági templom révén szinte világhírűvé vált Ják nagyklízseg^SzomBaifhetytől délAfélnyugatí irányban mintegy 12 km távolságra fekszik. A vidék telve van történelmi hagyománnyal. Szombathely, a római Savaria, a pannoniai kereszténységnek egyik virágzó középpontja volt. A honfoglaláskor a horkák törzse talált itt végleges szállásra. A XI. század elején pedig itt telepedett meg Szent István Koppányverő német vitéze, Vecelin is, a Ják nemzetség őse. A jövevény német családra Vérbulcsu törzsének szomszédsága nem maradt hatás nélkül. Vecelin szépunokája — Ják-nembeli Koppány püspök — már a pogány magyar ellenfél nevét viselte, sőt az is lehet, hogy ép ő volt szerzője az egyenest németgyűlölő Szent László-kori Gesta Ungarorum-nak.

Ettől a német őstől származó, vad magyarrá lett nemzetségtől kapta nevét Ják helység, amely 1221-ben tűnik fel először a nemzetség birtokai közt. Mivel a jáki bencés apátság alapítása ép erre az időre tehető, valószínű, hogy a monostor lehetett a település magja, amely körül a falu kialakult. A mai községnek is az a kis fennsík a középpontja, amelyen az egykori bencés apátság temploma és az evvel közel egykorú SzenT Jakab-kápólna áll.

Az apátsági templom, amely ma plébánia-egyháznak is szolgál, Szent György vitéz és vértanú tiszteletére van szentelve. (A védőszent ünnepe április 24-én, a templom búcsúja a következő vasárnapon.) Az épület elkülönülve, magánosán áll annak a szabálytalan ellipszis alakú területnek közepén, amelyet északról meredek lejtő, nyugatról, délről és keletről pedig utak határolnak. E terület nyugati szögletét az idősb Szent Jakab apostol tiszteletére szentelt kápolna, egykor plébánia-templom, foglalja el. (A védőszent ünnepe július 25-én, a kápolna búcsúja a következő vasárnapon.) A domb északnyugati peremére építették 1892-ben az újjáépítéshez szükséges irodaépületet, amely ma sekrestyéslakásként szolgál. Az apátsági templomtól északra a domb szélén állt a 17. és 18. században a plébánia-lak és udvara. Közvetlenül a templom mellett északon és nyugaton terült el 1780-ig a temető. A terület keleti részét már a 17. század végén és azóta egészen a tér legutóbbi rendezéséig kertek foglalták el. Az apátsági templomtól délre feküdt a kolostor, amely azonban már a 18. század végére szinte nyom nélkül eltűnt.

Ennek a mintegy Isten szolgálatára szentelt dombtetőnek természetadta különállását a 17.~és 18. században^kentésfalák