Bogyay Tamás: A jáki apátsági templom és a Szent Jakab-kápolna (Szombathely, 1943)
78 Az 1697-es egyházlátogatási jegyzőkönyv említi először a templom három oltárát a három apsziszban. Fel kell tennünk, hogy mindhárom oltárcím még a középkorból származik, mert a Szent Szűz és a Szent Kereszt tiszteletére szentelt oltárok már a korai középkor óta sohasem hiányozhattak a bencés kolostorok templomaiból, a főoltárnak a tituláris szent tiszteletére való szentelése pedig magától értetődő dolog volt. A Szent György tiszteletére szentelt főoltár 1697-ben új volt, szentségháza kivételével még nem is volt kifestve. Az 1733—35. évi helyreállításkor Erdődy Gábor apát új oltárt készíttetett, amely az 1800-ban végrehajtott restauráláskor új szentségházat kapott, egyébként lényegében változatlanul állt 1896-ig. A nagyméretű oltárkép a fehér lovon ülő Szent György sárkányviadalát ábrázolta a segélyért könyörgő szűzzel. A Szent Háromság képe foglalta el az oltár felső részét. Számos szobor is díszítette: Szent Mihály és angyalok, Szent István, Szent László, Gábor arkangyal (a donátor védőszentje), Szent Imre, Assisi és Xavéri Szent Ferenc, Szent Margit (51. kép). Az 1705-ben teljesen megújított Mária-oltár és a régi helyett 1735—40 körül készült Szent Kereszt-oltár ma is megvannak a Szent Jakab-kápolnában, ezért ott foglalkozunk velük részletesebben. 1747 körül a szentély déli pillérénél újabb Mária-oltárt állítottak, amelyre a körmeneteken hordozott trónoló Mária felöltöztetett szobrát helyezték. A trón felett a Szentlélek volt kifaragva, és két angyal szívalakú gyertyatartókat tartott. Öt angyal az alábbi dicsőítő szöveg egy-egy részét tartotta kezében: ,,0 Clemens / 0 Pia / 0 Dulcis / Virgo / Maria /“. Mária nevét sugarak vették körül. Ez az oltár jellemző példája lehetett a barokk oltárdíszítő programmművészetnek, amely az irodalomban adott gondolati tartalmat minden mesterkélt dagályosságával együtt képbe és szoborba ültette át. Habár mindez a pompa a trónoló Mária szobrának szólt, mégis 1784 táján ennek helyére Nepomukí Szent János szobrát állították, és az oltárt evvel a szoborcserével, úgy látszik, minden különösebb kánoni szertartás nélkül Szent János-oltárrá változtatták. Ezt ugyan könnyen megtehették, mert az oltárnak szabályszerű oltárköve sem volt. A felöltöztethető Mária-szobor egyébként még később is szerepel a templom leltárában (1802, 1841). Legkésőbben került a templomba a Szent Anna-oltár, amelyet Rosty László főszolgabíró, a Perneszi-kríptával kapcsolatban említett Rosty Ferenc apja, valószínűleg a 18. század első felében készíttetett a pornói út melletti mezei Szent Anna-kápolna részére. Midőn a kápolnát lebontották, az oltár díszítő felépítményét Szent Anna és Mária, Szent József, Joachim és Szent László király (a donátor védőszentje) szobraival az apátsági templomba hozták, és mint az 1780. évi egyházlátogatás jegyzőkönyvéből tudjuk, a főkapu mellett állították fel. Ezt a szoborcsoportot Rosty Ferenc 1784 körül a felsőbb hatóságok beleegyezésével ismét oltárrá alakíttatta. Az egyéb berendezési tárgyak közül kitűnt még a szószék, amely valószínűleg a főoltárral egyidőben, 1735 körül készülhetett. A mellvédet a négy evangélista szobra és az apáti címer, a hátlapot Szent Jakab festett képe díszítette. A tető csúcsán, négy angyaltól körítve, a Jó Pásztor állt, lejjebb két hódoló angyal, középen a Szentlélek. Mindebből ma csak a Jó Pásztor figurája van meg a Szent Jakab-kápolnában (1. alább). A rendkívül gazdag díszítés a 18. század első felében és közepe táján készült magyar szószékek szobordíszének szokásos ikonográfiái programmját követte. A sekrestyében vannak elhelyezve azok a képek, amelyek a helyreállítás előtt a templom falait díszítették. Mindannyian jellemző és érdekes emlékei a 18. századi jáki hívők vallásos
