Bogyay Tamás: A jáki apátsági templom és a Szent Jakab-kápolna (Szombathely, 1943)

74

Külföldön a nyugati karzatok különböző célokat szolgálhattak. Lehettek a főhajótól többé-kevésbbé elkülönített önálló kápolnák, rendszerint Szent Mihály vagy az összes arkangyalok tiszteletére szentelt oltárokkal; lehettek apácakarzatok, vagy pedig, mint nálunk, kegyúri karzatok. Ez utóbbi két esetben is nem egyszer oltárt állítottak a főhajó felé eső keleti oldalra, ami mintegy függetlenítette őket a főhajótól, és önálló kápolna-jelleget adott nekik.

48. kép. Gyámkö a karzatnak a főhajó felé néző oldalán.

Valószínűleg az egykori karzatoltár helyét jelzi (M. F. I. felvétele).

A magyar kolostortemplomok karzatainak urasági karzat voltát az alábbi négy körülmény bizonyítja: 1. a nemzetségi templomokban szinte általánosak, viszont a királyi alapítású Pannonhalmán és Zalavárott kétségtelenül hiányoztak; 2. mindig tárva vannak a főhajó, sokszor még a mellékhajók felé is; 3. csak a földszintről, még hozzá többnyire a világiak bejárójául szolgáló főkapu közelében elhelyezett feljáraton át közelíthetők meg; a kolostorépület emeletével való közvetlen összeköttetést eddig még ott sem sikerült megtalálni, ahol a kolostornak a templomhoz való csatlakozását pontosan ismerjük (Kapornak, Tűrje, Zsámbék); 4. a kápolnajellegű kikiképzést, Szent Mihály-oltárt stb., ami nyugaton ép a reformált bencéseknél (Cluny, Hirsau) igen gyakori volt, Magyarországon eddig csak Felsőörsön