Bogyay Tamás: A jáki apátsági templom és a Szent Jakab-kápolna (Szombathely, 1943)
69 emeletválasztó párkánnyal azonos formában. Ezek az oszloptörzsgyűrűk a főapszisz számára egyúttal az ablakok alatti emeletválasztást is jelzik. A lábazatok (6. kép e), g)) a két toronyalja oszloplábainak felelnek meg, legfeljebb némelyik még kissé meredekebb, vaskosabb. A szentélyszakasz és a főapszisz egyszerű, de tiszta építészeti tagolását nem élénkítik díszítő faragások. Még a szent 43. kép. A szentélyszakasz diadalívének déli fejezete. edények számára az apszisz falába vágott két fülke is csak egyszerű, józan építészeti keretet kapott. A leckeoldalon lévő fülke alatt a 13. századra valló betűkkel a „hospes" (vendég) szó van bevésve. Nem lehetetlen, hogy valamelyik itt dolgozó, idegenből jött mester emlékét őrzi. A gazdagabb építészeti és szobrászati díszítés hiányát a főszentélyben festéssel pótolták. A főapszisz falára nem sokkal az építkezés befejezése után az apátság védőszentjének, Szent Györgynek freskóképe került (45. kép). A tárgyválasztás szakítást jelent a román ikonográfiái hagyománnyal, amely szerint mind a főkapu, mind a főszentély díszítésének középpontjában a diadalmas, megdicsőült Krisztus alakjának kellett állania. Krisztus helyét itt a „miles Christi", Krisztus katonája foglalja el. Ez nemcsak a szentek kultuszának a gótika korára jellemző elmélyüléséről és előtérbe nyomulásáról tanúskodik, hanem valószínűleg a magyar patrónusok sajátos vallásosságáról is, amely
