Bogyay Tamás: A jáki apátsági templom és a Szent Jakab-kápolna (Szombathely, 1943)

ELŐSZÓ.

Jó egynéhány évvel ezelőtt előkelő tudós társaság járt Jakon, hogy közvetlen közelből tanulmányozza a világhírű templomot. Wilhelm Pinder müncheni egyetemi tanár hozta el magyarországi tanulmányútja során legjobb tanítványait, s művészettörténeti tudományunk büszkesége, megboldogult Hehler Antalunk kalauzolta őket.

Vendégeink elbűvölten nézték a gyönyörű emléket, majd Pinder professzor hozzám fordulva, a templom művészettörténeti leírását tartalmazó ismertetés iránt érdeklődött. Kezébe adtam Körmendy László volt jáki plébános rövid népies ismertetését a templomról és annak történetéről, de már akkor tisztában voltam vele, hogy nem ez az, amit a professzor várt tőlem.

Úgy látszik, magunkban egyet gondoltunk akkor, a nagynevű magyar tudós és az azóta is laikusnak maradt egykori tanítvány: még egyszer nem történhetik meg a világhírű jáki templommal, hogy tudós külföldi vendégek jönnek el megcsodálni és nem tudunk kezükbe adni olyan tudományos ismertetést, amely ennek a sokszázados műalkotásnak keletkezését, történetét és az idegen előtt rejtett magyar gyökereit feltárná.

Hehler Antalt hamarosan bekövetkező halála megakadályozta abban, hogy tervét valóra váltsa. Annál kellemesebb meglepetés volt számomra, hogy amikor az általam is tervezett munka megíróját kedves jó barátomban, dr. Bogyay Tamásban sikerült megtalálnom, kiderült, hogy Hehler Antal is reá gondolt a tanulmány megír at ásánál.

Ez a munka tulajdonképen tudományos útikalauznak indult, de azután a rövid „művészettörténeti összefoglalás“ monográfiává bővült, amit érthetővé tesz az a körülmény, hogy a magyar középkori műemlékekről monografikus részlet-feldolgozások majdnem teljesen hiányoznak, és így itt olyan kérdéseket is tárgyalnia kellett a szerzőnek, amelyek nem szorosan helyi jelentőségűek, de tisztázásuk nélkül Ják művészete sem volna megérthető.

Ép ezért a szerző munkáját csak kísérletnek tekinti, amely valamikor — midőn az árpádkori művészetünk részletkérdéseinek feldolgozásában már jóval előbbre leszünk — alapul szolgálhat egy újabb, igazán kimerítő monográfia összeállításához.

Hálás köszönettel adózunk vitéz dr. szentjánosi Szűcs István úrnak, Vas vármegye főispánjának anyagi támogatásáért és dr. Schneller Vilmos miniszteri tanácsos úrnak, a kultuszminisztérium tudományos ügyosztálya főnökének, aki a m. kir.