Bogyay Tamás: A jáki apátsági templom és a Szent Jakab-kápolna (Szombathely, 1943)

57

annyira szerettek, mert segítségével elevenné varázsolhatták az építészetben rejlő holt erőket vagy szóhoz juttathatták népi vallásosságuk hitvilágát is. A motívum itt mesterien van összhangba hozva az oszlopfő építészeti szerkezetével: a két ívelt nyak mintegy alátámasztja a kehely szélét és vele a vállkövet, a homorúan meghajló test pedig aláfogja és a kehelyhez rögzíti a vállkő sarkait alátámasztó bimbós levelet.

Ha innen, az északi toronyaljából végigtekintünk az északi mellékhajón (34. kép), jól láthatjuk, hogy a hajó boltozatának hosszanti tengelye, amit a bordák metszőpontjai mutatnak, nem esik egybe az északi apszisznak és a toronyalja keleti nyílásának középtengelyével. Az apszisz ugyanis még az első építési szakasz műve, és az első terv szerint készültek a toronyalja keleti ívének legalább az alapfalai is.

32. kép. A déli toronyalja záróköve.

3. A déli toronyaljában a mellékhajóba vezető ív jobboldali oszlopfője az ú. n. galléros vagy koszorús díszítést (1. alább) a bimbós oszlopfő típusával egyesíti, a baloldali pedig az északi mellékapsziszról ismert csipkeszerü, klasszicizáló levelekből alakított bimbós oszlopfő jellegzetes példája (35. kép).

Innen a déli mellékhajóba vethetünk egy pillantást. Ennek boltozata ugyan teljes egészében 1900—1901 telén készült, a hajó és a déli mellékapszisz tengelye közti eltérés azonban itt is épúgy megfigyelhető, mint az északi oldalon.

A déli toronyalja legfőbb díszét a 13. század második feléből való falfestményei alkotják, amelyeket Mauro Pellicioli olasz restaurátor a Műemlékek Országos Bizottságának megbízásából 1937-ben mintaszerűen helyreállított. A nyugati falon egy női szent (egyesek szerint Mária) halálát ábrázoló képből a lélek mennybeemelése és jobbra lent a kéttornyú templom alatt a siratok egy része látszik. A déli falon öt, egymáshoz élénk