Bogyay Tamás: A jáki apátsági templom és a Szent Jakab-kápolna (Szombathely, 1943)

55

északi toronyaljába vezet. Mindhárom tér a magyar nemzetségi monostortemplomok szokásos rendszerét követve, teljes szélességében tárva áll a hajók felé, úgyhogy ezeknek mintegy az első, a karzat miatt azonban alacsonyabb szakaszának tekinthető.

Mivel az előcsarnokból a főhajóba nyíló nyomott ív a hajó magasba törő felső részét a belépő szeme elől eltakarja, a tekintet rögtön szinte magától is a templom szívére, a főszentélyben emelkedő főoltárra és a mögötte lévő Szent Györgyképre terelődik. Az 1904-ben készült neoromán stílusú főoltár szentségháza ugyan a képet ma jórészt eltakarja és ezzel megakadályozza, hogy a festmény eredeti hivatását betöltse. A középkori oltár asztalán ugyanis nem állt szentségház vagy más felépítmény, a falra festett Szent György — a templom védő-30. kép. Az előcsarnok záróköve.

szentje — tehát mintegy oltárképül szolgált és az egész templom uralkodó ábrázolása volt.

Amint a nyugati kapu a világiak bejárója volt, úgy az előcsarnok és a két toronyalja is a felettük lévő karzattal együtt a világi hívők, elsősorban a patrónus-család és emberei részére volt fenntartva.

Mind a három tér igen jó állapotban őrizte meg eredeti építészeti formáit és egykori festői díszítésének jórészét is. A felépítésben a valószínűleg ciszterciták közvetítette koragótíka egyszerű, de a szerkezetet világosan éreztető stílusa érvényesült. Az oszlopfőkön és a boltozatok zárókövein viszont a főkapu és az apsziszok külső díszítését készítő faragók képzeletdús, felsőrajnai elemekkel telített művészetét ismerhetjük fel.

A cisztercita ízű koragótika itteni jelentkezése nem jelent különlegességet, mert ez a stílus a 13. század első tizedeiben már nemcsak a rend