Bogyay Tamás: A jáki apátsági templom és a Szent Jakab-kápolna (Szombathely, 1943)
51 b) A kapubéllet díszítése a keleti apsziszokéval van közeli rokonságban. Itt is egymással teljesen ellentétes szellemű díszítő formák, még pedig a száraz, mértani jellegű normán minták és a Felső-Rajna vidékének művészete részéről közvetített francia-burgundi eredetű dús, ötletes és eleven díszítések egyesülnek sajátságos pompában. Az apsziszokkal ellentétben a kapubélletben a rendkívüli változatossággal alkalmazott normán díszítő elemeké a vezető szerep. Ezek a lépcsőzetesen szűkülő béllet falsarkait merev kőcsipkévé bontják fel. A szögletekbe állított oszlopok leg-27. kép. Részlet a nyugati kapu jobboldali bélletéből. többjét, a fejezeteket és az ezek fejlemezeiből alakított sávot (26. és 27. kép), a legbelső rézsutosan levágott falsarkot és a kapukávát (24. kép) viszont a francia-burgundi eredetű díszítés eleven pompája borítja. Ezáltal mindazok a részek, amelyek a szerkezeti erők irányát és ütközőpontjait érzékeltetik, szinte megelevenedve válnak ki a falsarkok száraz normán ornamentikája-adta háttérből. A legbelső falsarok és a kapukáva lendületes indadísze pedig átmenetet jelent a normán díszítések holt, mértani világából az ívmező képében és a templom kapujában feltáruló magasabbrendű, élő világhoz. Fent a boltívekben az oszlopokra támaszkodó hengertagok dísztelen simaságukkal ütnek ki a falsarkok normán kőcsípkéi közül. A különböző eredetű és szellemű díszítéseknek más-más szerkezeti szerepet betöltő épülettagokra való alkalmazásával elérték azt, hogy a szerkezet a díszítéssel dúsan borított béliéiben is szinte klasszikus tisztasággal érvényesül.
