Bogyay Tamás: A jáki apátsági templom és a Szent Jakab-kápolna (Szombathely, 1943)
41 szakítás nélkül, jórészt a régi munkaerőkkel láttak ehhez a munkához. A déli torony lábazatáról nem állapítható meg pontosan, hogy mennyiben p. legutóbbi helyreállítás kiegészítése, mert a talaj ezen a részen eléggé fel volt töltve és a fal alsó részét magasabban eltakarta, mint ma. Mindenesetre feltűnő, hogy a déli mellékhajófal és a torony lábazata nem találkozik össze pontosan. A tornyok első emeleti osztópárkánya és a mellékhajó ívsoros párkánya egy szinten van ugyan, de az eredeti állapotot meglehetős híven őrző északi oldalon annál feltűnőbb a részletformáknak és díszítésnek hirtelen megváltozása. A toronytestek tagolása mind rendszerével, mind részleteivel a bambergi dóm keleti tornyainak alsó emeletein látható díszítéséhez áll közel. Mindkét helyen az egyes emeletek falmezőit erőteljes függőleges falszalagok keretezik, amelyek fent ívsorba mennek át, az ívmezőket pedig helyenkínt jellegzetes, palmettaszerűen stilizált levéldíszítések töltik ki. Jellemző egyezés még, hogy az ívsorok feletti fogrovat itt is, ott is a falnak majdnem külső széléig ér, a voltaképeni erőteljes kiugró osztópárkány pedig teljesen körülfut. A jákí ívsorokat ezenfelül a valószínűleg ugyancsak Bamberg közvetítésével ide jutott felsőrajnai golyós dísz is gazdagítja (pl. Freiburg in Breisgau dómjának kereszthajóín). Az északi torony első emeletén a nyugati és az északi falat egy-egy díszes, a burgundi koragótíka stílusában készült rózsaablak töri át (22. kép). A déli torony déli fala viszont teljes dísztelenségével tűnik fel. Az újjáépítés előtt még a második emelet alatt sem volt osztópárkány a sarkokat kísérő falszalagok közt. Valószínű, hogy ez a déli toronyfal is a kolostorra nézett és ezért maradt a déli mellékhajófallal együtt dísztelen (V. ö. a 19. és 20. képet!). Az oromfalnak régi töredékek alapján megújított kerékablaka mind az északfrancia koragótíkának, mind az északolasz későromán művészetnek kedvelt motívuma, amelyet Magyarországon már az esztergomi várkápolna homlokzatán is alkalmaztak. Az északi torony két rózsaablakának lapos kőlapokból kivágott tisztán geometriai mintái szinte lombfűrészmunkára emlékeztetnek (22, kép). Mind a minta, mind a kivitel a burgundi koragótikának a ciszterciták által terjesztett stílusára jellemző. A rózsaablaknak a torony falába való helyezésére valószínűleg Bamberg adta az ötletet, ahol azonban a kapuk is a tornyok testében kaptak helyet, a rózsaablak és a bejárat közti szerves kapcsolat tehát még megvolt. Ennek a mintaképnek a hatása, nem pedig hely hiánya az oromfalon, teszi érthetővé, hogy nemcsak Jákon, hanem más rokon templomokon is, pl. a bécsújhelyi Boldogasszony-templomon és a bécsi Szent István-templom homlokzatán is a rózsaablakot a tornyok falába és nem a főbejárat fölé illesztették. A jáki oromfalra különben még így is jutott egy kisebb kerékablak. A déli torony déli falán sem ablaknak, sem ajtónyílásnak vagy falcsatlakozásnak nincs biztos nyoma. Valószínű tehát, hogy a kolostor itteni, nyugati szárnya nyugat felé előbbre állt, és csak északkeleti sarka érintkezett a templom délnyugati sarkával, amint ezt néhány, az eredeti elrendezést legalább részben őrző kolostortemplomnál, így Kapornakon, Türjén és Zsámbékon még ma is megfigyelhetjük. Távoli burgund örökség a tornyok ikerablakaiban álló oszlopok székeinek vájatos dísze, amelyet az újjáépítéskor pontosan lemásoltak a régiekről.
