Bogyay Tamás: A jáki apátsági templom és a Szent Jakab-kápolna (Szombathely, 1943)

37

Az ívmeződíszítő Isten bárányával Magyarországon Jakot megelőző időben Zalaszentmihályfán, Szegeden, különleges változatával (oroszlán a bárány helyén) Zalaháshágyon és Domonkosfán (Vas megye) találkozunk. A jáki kompozíció a lóhereív és a külső félkörív közé illesztett sárkányaival Ják környékén szinte iskolát csinált (Szent Jakab-kápolna, Csempeszkopács, Nagysitke). Az önmagába harapó sárkány egyébként a keleti eredetű, szimbolikus jelentését már elvesztett állatornamentikának a 13. századi magyar épületszobrászatban többször alkalmazott motívuma (Vértesszentkereszt, Karcsa), amely valószínűleg szintén Nyugatfranciaországból került ide.

8. A főhajó déli fala 1900-ban készült szabad rekonstrukció, az ablaknyílások normán stílusú keretdíszítéséhez azonban jórészt a bontáskor előkerült töredékek motívumait használták fel.

9. A tornyok és a nyugati homlokzat. A templomnak a világ felé forduló reprezentatív főnézetét a kéttornyos nyugati oldal adja. A 12—13. századi magyar kolostortemplomok szokásos beosztása szerint ugyanis a világi hívők, mind az alapítók családjához tartozó urak, mind a környék népei, nyugat felől, a főkapun át léptek az Isten házába, míg a szerzetesek bejárójaként a kolostor felé néző (legtöbbször déli) oldal kapuja szolgált. A magyar nemzetségi monostortemplomoknál ennek megfelelően az építtetők hatalomtudatát és arisztokratikus büszkeségét sugárzó reprezentatív kéttornyos nyugati homlokzattípus alakult ki. A jáki apátsági templom monumentális homlokzata pompás díszkapujával ennek a jellegzetes magyar típusnak végső kiteljesedését jelenti (19. kép).

Sajnos, 1897-től 1899-ig ép ezt a részt annyira átépítették, hogy a templomhomlokzat eredeti aránya és jellege meglehetősen megváltozott (20. kép). Lebontották és teljesen újra építették mindkét toronynak az első emelettől felfelé eső részét és a köztük lévő oromfalat. (A főkapuról 1. alább!)