Bogyay Tamás: A jáki apátsági templom és a Szent Jakab-kápolna (Szombathely, 1943)

30

alatt készített ötletes változatát látjuk (15. kép). Az ívmezők és a párkány gazdag virágpompája és az ablak eleven állatmellett szinte csipős ellentétként hat a normann művészet száraz, kemény, tisztán mértani jellegű cikk-cakk és pálcadísze.

Az egész főapszisz különleges szépségét — az arányok és a felépítés biztonsága mellett — ép ezeknek a legkülönfélébb eredetű és egymással ellentétes szellemű díszítéseknek mesteri alkalmazása és összehangolása adja meg.

Mind a lébényi, mind a valamivel nyomottabb arányú jáki föapszisznak közös jellemző sajátsága, bogy elég tekintélyes magasságuk mellett is csak egyemeletesek, magasra helyezett szűk ablakokkal, amelyek alatt a földszinti falsáv puszta talapzatként hat. Ezeknek az arányoknak, emeletbeosztás-15. kép. A főapszisz eredeti felső párkányának töredéke (Szombathely, Vasvármegyei Múzeum)

nak és ablakelhelyezésnek együttes alkalmazására a mintegy száz évvel korábbi délnyugatfrancia építészet nyújt példát (Aulnay Saint-Pierre). Franciaország többi részében, továbbá az olasz és német területen csak a többemeletes apsziszok érnek el hasonló karcsú arányokat, míg az egyemeletesek, aránylag alacsonyra helyezett ablakokkal, rendszerint jóval nyomottabbak. Habár a jáki föapszisznak a mellékapsziszokéval egyező függőleges tagolása is lényegében eléggé franciás, mindezekből a délnyugatfrancia stíluselemekből már nem lehet közvetlen hatásra vagy töretlenül tovább élő műhelyhagyományra következtetni. A távoli mintaképeknek sok rendkívül jellegzetes formai és szerkezeti sajátsága teljesen hiányzik (pl. tagoló oszlopkötegek, amelyeknek szélső tagjai az ablakok feletti ívekben folytatódnak), és a meglévők is többnyire a felsőrajnai keverékművészet vagy a cisztercita koragótika szellemében teljesen átalakítva jelentkeznek.

Az emeletosztó párkány motívuma pl. kettős átfogalmazáson is átesett. Egyrészről körülvették vele a tagoló oszlopok törzsét is, amint ez valószínűleg lombard mintára (pl. Como S. Abbondío) Wormsban (nyugati kórus) és Bambergben is (mindkét kóruson) történt. Viszont nem a szokásos párkány-alakot kapta, felül síma esőfogó lappal, mint az északi mellékhajó oldalfalán, hanem a belső építészeti díszként használt oszloptörzsgyűrük mintájára faragták. A két, alsó lapjával összeillesztett attikai lábazatból alakított profilú oszloptörzsgyűrük és belső falpárkányok az északfrancia