Bogyay Tamás: A jáki apátsági templom és a Szent Jakab-kápolna (Szombathely, 1943)
12 tek. Ugyanekkor a kolostor romjainak már csak emléke élt, pedig Fuxhoffer, a Monasteriologia jáki születésű írója, 1758- ban még látta őket. Szily püspök a iáki apátsági templom ügyét igen szívén hordta. 1785. januáF~2l-én felterjesztést is intézetF a Helytartó Tanácshozvamelyben az éppen metfürült^apátsárf üresen hagyását kérte, hogy az így felszabaduló jövedelemből új'pTébánuTTakot építhessenek és a templomot helyreállíthassák. A felterjesztés elkésett, mert az apátság betöltése időközben megtörtént, de jaz új apátnak, Karácsonyi Jánosnak hozzá kellett járulnia a helyreállítás^ költségeihez. 1785-ben a vihar lesodorta az ötven évvel előbb készült díszes hagymasisakokat, és helyettük 1788-ban építtette Karácsonyi János a hívek segítségével azokat a gulaalakú téglasisakbkät, amelyékTJT legutóbbi újjáépítésig állottak. ATtovábbiakban is a tetőjavítás volt a templom fenntartására kötelezett apátok legfőbb gondja, 1815-ben az északi rész lelőzFie kivételével a templom még jó állapotban volt. 1841-ben a tető és a tornyok ,,a javítást már nagyon kíván- I ják“. 1846-ban a szombathelyi püspöki hatóság is szorgalmazta / a helyreállítást. Indokolásában előtérbe nyomulnak már a műj vészettörtenetí érték szempontjai is: a hiányokat „az ószerű i jeles^mű szerkezetéhez illőleg" kell kijavítani. |A templom helyreállítása ettől kezdve nem egyszerűen egyhazTTJgyföbBéT^hanem mindinkább nemzeti és művészeti érdekű kérdésié vált. A Műemlékek Orszagos~1Bizbftsága is állandóan napirenden tartotta az ügyet. 1892-ben Möller István már a helyreállítási munkákhoz szükséges irodát és műhelyt is megépítette. A millenium esztendeje, amikor a jáki Jkapu .mása az ezredéves kiáTIItaxón~is~nagVMértünést keltett, végre meghozta a döntést. Schulek Frigyes tervei szerint ésTIeTügyelete alatt, Gyalus László vezetésével 1896 őszétől 1904 őszéig, rvyolc évig tartó munkával kapta a templom mai alakját. ~ A munka 1896. évi szeptember 10-én kezdődött. 1897 eszéig az apsziszok készültek el. 1897 őszén a déli tornyot az első emeleti helyiség boltozatáig lebontották, 1898 nyarára a télen át faragott kövekből újra fel is építették. 1898 nyarán és eszén lebontották az északi tornyot és a nyugati oromfalat, a tornyot részben, a rózsaablakon felül haladva, újra fel is építették. 1899. július végére elkészült az északi torony és az oromfal. Őszig lebontották a főhajó és a déli mellékhajó dongaboltozatát és a sekrestye boltozatát, teljesen leszedték és újra alapozták a déli főhajófal pilléreit. 1900 nyár derekáig elkészült az új déli píllérsor és főhajófal, majd újra rakták az északi főhajófal felső részét és helyreállították az északi mellékhajó falát, befalazva a barokk ablakokat. Őszre elkészültek a tetők és télre a déli mellékhajó bordás kereszt-boltozata is. 1901-ben készültek el a főhajó boltozásával és a padló burkolásával. 1902-ben került sor a nyugati karzat mellvédjére és a belső felszerelés egyes részeire (keresztelőkút, oltárok stb.) Miután a templom helyreállítása így lényegében befejeződött, kezdtek hozzá a főkapu helyreállításához—és- a—teljes belső i berendezéshez, amivel 1904 őszére készültek el. 1904. évi szeptember 18-án megtörtént az ünnepélyes felszentelés.
