Kiss Gábor: A szombathelyi Szent Márton-templom a domonkosok idején (1638-1950) (Szombathely, 2012)

a domonkosok első átalakításai a templomon 1638-1668)

A megtelepedő domonkosok alighanem rögtön nekifogtak, hogy a régi. temetővel övezett, és ekkorra már igen rossz állapotba jutott középkori plébániatemplomot saját képükre formálják. Ez a régi gótikus templom egy egyhajós, négyzetes szentélyű, sekrestyével és kápolnával ellátott, boltozott épület volt, amelynek nyugati homlokzatához torony csatlakozott. Ezt kellett egyrészt alkalmassá kellett tenni a szerzetesi használatra, másrészt berendezését a rendre utaló művészeti alkotásokkal (festményekkel és szobrokkal) ellátni.

A templom szerepének megváltozása miatt elsősorban a középkori szentélyt kellett célszerűen átalakítaniuk. Ezt úgy oldották meg, hogy a szentélyt mélységében egy fallal kettérekesztették. Az így keletkezett fal mögött, az alsó szinten kapott helyet az új sekrestye, ahol a kegyszerek őrzésére akkoriban három szekrény állt. A felső szinten, a középkori boltozat alatt alakították ki az oratóriumot, a szerzetesi zsolozsma elmondásának színterét. A két szint között a közlekedést a hajdani koldulórendi szabályoknak megfelelően a szentély északi oldalán emelt

új torony lépcsője biztosította. A szentély megmaradt liturgikus terében, a fal előtt építették fel a templomhajó felé néző főoltárt, amelynek két oldalán egy-egy ajtó nyílt, ami a sekrestyébe vezetett. Az ekkor emelt oltár, annak az oltártípusnak a korai képviselője volt, amely a domonkos rend számos későbbi templomában még ma is áll.

Az új főoltár képe szinte biztosan a jelenlegi Szent Márton-kápolnában függő Szent Márton-festmény volt. A 17. század közepe táján készült kép a templom védőszentjének, Tours város püspökének életéből azt a jelenetet ábrázolja, amikor még katonaként a galliai Samarobriva (azaz a franciaországi Amiens) városkapuja előtt megosztotta köpenyét a télvíz idején didergő koldussal. Ezen oltárkép fölött kaphatott helyet a rend egyik legnagyobb szentjének, Aquinói Szent Tamásnak (1224/25-1274), az ..Angyali Doktor”-nak nevezett filozófusnak kisebb méretű képe. amely éppen szerzetesi beöltöztetését örökítette meg. Ez a festmény ma a kereszthajóban, a szószék lépcsője mellett függ. Sajnos eddig egyik említett képnek a mesterét sem ismerjük.

Az épület többi részének pontos kinézetéről és annak berendezéséről nincsenek pontos adataink. A hajóban, amely a körmeneteknél használt zászlókkal volt kidíszítve, ekkor alighanem négy oltár állott. Valószínű, hogy a nyugati végében emelkedő karzaton kapott helyet az az orgona, amelyet 1639-ben a város ajándékozott a domonkosoknak. Valamelyik mellékoltáron pedig már ekkor ott állt a ma is meglevő öltöztethető Mária-szobor.

4