Kiss Gábor: A szombathelyi Szent Márton-templom a domonkosok idején (1638-1950) (Szombathely, 2012)

a domonkosok első átalakításai a templomon 1638-1668) A megtelepedő domonkosok alighanem rögtön nekifogtak, hogy a régi. temetővel övezett, és ekkorra már igen rossz állapotba jutott középkori plébániatemplomot saját képükre formálják. Ez a régi gótikus temp­lom egy egyhajós, négyzetes szentélyű, sek­restyével és kápolnával ellátott, boltozott épület volt, amelynek nyugati homlokzatá­hoz torony csatlakozott. Ezt kellett egyrészt alkalmassá kellett tenni a szerzetesi haszná­latra, másrészt berendezését a rendre utaló művészeti alkotásokkal (festményekkel és szobrokkal) ellátni. A templom szerepének megváltozása miatt elsősorban a középkori szentélyt kel­lett célszerűen átalakítaniuk. Ezt úgy oldot­ták meg, hogy a szentélyt mélységében egy fallal kettérekesztették. Az így keletkezett fal mögött, az alsó szinten kapott helyet az új sekrestye, ahol a kegyszerek őrzésére akko­riban három szekrény állt. A felső szinten, a középkori boltozat alatt alakították ki az oratóriumot, a szerzetesi zsolozsma elmon­dásának színterét. A két szint között a közle­kedést a hajdani koldulórendi szabályoknak megfelelően a szentély északi oldalán emelt új torony lépcsője biztosította. A szentély megmaradt liturgikus terében, a fal előtt épí­tették fel a templomhajó felé néző főoltárt, amelynek két oldalán egy-egy ajtó nyílt, ami a sekrestyébe vezetett. Az ekkor emelt oltár, annak az oltártípusnak a korai képviselője volt, amely a domonkos rend számos ké­sőbbi templomában még ma is áll. Az új főoltár képe szinte biztosan a je­lenlegi Szent Márton-kápolnában függő Szent Márton-festmény volt. A 17. század kö­zepe táján készült kép a templom védő­szentjének, Tours város püspökének életéből azt a jelenetet ábrázolja, amikor még kato­naként a galliai Samarobriva (azaz a fran­ciaországi Amiens) városkapuja előtt meg­osztotta köpenyét a télvíz idején didergő kol­dussal. Ezen oltárkép fölött kaphatott helyet a rend egyik legnagyobb szentjének, Aquinói Szent Tamásnak (1224/25-1274), az ..An­gyali Doktor”-nak nevezett filozófusnak ki­sebb méretű képe. amely éppen szerzetesi beöltöztetését örökítette meg. Ez a festmény ma a kereszthajóban, a szószék lépcsője mellett függ. Sajnos eddig egyik említett képnek a mesterét sem ismerjük. Az épület többi részének pontos kinéze­téről és annak berendezéséről nincsenek pontos adataink. A hajóban, amely a kör­meneteknél használt zászlókkal volt kidí­szítve, ekkor alighanem négy oltár állott. Valószínű, hogy a nyugati végében emel­kedő karzaton kapott helyet az az orgona, amelyet 1639-ben a város ajándékozott a domonkosoknak. Valamelyik mellékoltáron pedig már ekkor ott állt a ma is meglevő öl­töztethető Mária-szobor. 4

Next

/
Thumbnails
Contents