Kiss Gábor: A szombathelyi Szent Márton-templom a domonkosok idején (1638-1950) (Szombathely, 2012)
a domonkos rend újkori története és megtelepedése szombathelyen (1635-1638) 1638. április 4-én húsvétvasárnap, gyökeres fordulat következett be Szombathely város ősi plébániatemplomának történetében. Ezen a napon foglalták el ugyanis a prédikáló rendi atyák török általi elűzetésük utón első magyarországi templomukat: a tours-i Szent Márton (316-397) püspök születéshelyén álló Szent Márton-templomot. Új birtokukba maga a város földesura, trakostyáni Draskovich II. György győri püspök (1635-1650) vezette be őket. A fehér reverendát és fekete köpenyt viselő szerzetesek azonban nemcsak magát az épületet kapták meg az egyházi felszerelésekkel együtt, hanem az ahhoz tartozó összes plébániai birtokot is: a kerteket, a szántókat, az erdőket és a legelőket, sőt még a Gyöngyös-patak által hajtott háromkerekű vízimalmot is. A középkor folyamán a magyar királyságban még közel ötven kolostorral rendelkező igehirdető rend a török időkben teljesen eltűnt hazánkból. A 17. század elején mindössze csak két domonkos nővér élt az országban, de azok is a nagyszombati (ma a szlovákiai Trnava) klarissza rendi apácazárdában laktak. A rend visszahívása már Pázmány Péter (1570-1637) esztergomi érsek és bíboros tervei között is szerepelt, akit ebben az elhatározásában leginkább az eredetileg protestáns, ám később katalizált főúr, gróf németújvári Batthyány Ádám (1610-1659) császári és királyi főkamarás, dunántúli főkapitány támogatott. A megindult tárgyalásokba hamarosan báró kissennyei Sennyei István győri püspök (1630-1635) és kancellár is bekapcsolódott. A letelepedés helyszínéül ennek megfelelően a győri püspökség területét, és azon belül a Batthyány-birtokokat jelölték meg. A több felmerült lehetőség közül 1635 márciusában végül Rohoncon (ma az ausztriai Rechnitz) telepedett meg az első domonkos szerzetes, név szerint Tárnámon Pál. aki aztán pár évig az ottani plébánosi feladatokat látta el. A következő évben a domonkos rend generálisa az olasz Sigisnrundo Ferrari (1589-1646) atyát bízta meg a tárgyalások további vezetésével. A tudós bécsi egyetemi tanár tevékenységét múltjuk kutatásával kezdte, és 1637-ben Bécsben megjelentette a középkori magyar rendtartomány történetéről szóló könyvét, amely egyben a prédikáló rend népszerűsítését is szolgálta. A tényleges letelepedésre végül az új győri püspök, Draskovich György a szombathelyi Szent Márton-plébániatemplomot adományozta nekik. Ezzel Szent Domonkos fiai az évszázados kényszerű távoliét után újra megvetették lábukat Magyarországon. 2
