Kiss Gábor: A szombathelyi Szent Márton-templom a domonkosok idején (1638-1950) (Szombathely, 2012)

Háborús megpróbáltatások és a feloszlatás (1944-1950)

A második világháború folyamán - annak ellenére, hogy a közelben futó vasúti pályát a szövetséges légierő többször is bombázta - a templom szerencsére nem kapott találatot, bár tetőzete több helyen megsérült. A legnagyobb veszteséget a színes üvegablakok légnyomás miatti megsemmisülése és a toronyban függő öt harang közül kettő hadi beszolgáltatása jelentette.

A háborúnál azonban jóval nagyobb csapást jelentett a rendház lakóira az 1950. július 11-éről 12-re virradó éjszaka. Ezen az éjjelen hurcolták el a kolostor szerzeteseit kényszertartózkodási helyükre, Móriabesnyőre. Magát a domonkos rendet Magyarországon pedig hivatalosan feloszlatták, vagyonukat államosították. Értékes könyvtáruk java az Országos Széchényi Könyvtárba, iratanyaguk a Szombathelyi Állami Levéltárba került. Több dolog elkallódott, ám sok könyv, irat és a kolostor festményeinek javarésze azonban szerencsére helyben, a templomtoronyban és az oratóriumban vészelte

át a nehéz időket. A szerzetesek közül néhányon világi papi szolgálatba kerültek, ám legtöbben a civil eletben, segédmunkásként voltak kénytelenek elhelyezkedni.

A nevezetes éjszakát követő reggel óta a plébánián a szombathelyi egyházmegye papsága teljesít szolgálatot. Ám ők is próbálták megőrizni a három évszázados domonkos hagyományokat. Ennek, a rendalapító Szent Domonkos ünnepének (augusztus 8.) megtartásán kívül, legjelentősebb eseménye az Árpád-házi Szent Margit napját (január 18.) megelőző triduum, azaz három napos lelkigyakorlat.

A kolostorépületet - amely időközben különféle világi célokat szolgált - a rendszerváltás után a domonkos rend újjáalakuló magyarorszagi tartománya jogilag visszakapta. A kényszerű negyvenéves szétszóratás okozta létszámhiány miatt azonban az atyák még nem tudták újra elfoglalni régi - a török idők utáni első hazai - otthonukat.

28